268/4. Az édeskés aroma — A bűnös háziállat

A vevő léptei nyikorgó padlódeszkákon vezettek egyre mélyebbre a homályba. Az édeskés szag erősebbé vált, már nem csupán egy enyhe lehelet volt, hanem valami sűrűbb, mintha valaki rég elfeledett mézeskalácsot sütött volna egy alternatív dimenzióban. A surranó hang egyre inkább egy apró, láthatatlan lény sietős mozgására emlékeztetett, és a csengettyű is megismétlődött, ezúttal valahol lent, a polcok alól, mintha egy szoborcsoport legkisebb tagja épp most rázta volna meg a fejdíszét.
Mr. Henderson, a bolt frontjából, még utoljára megpróbálta visszafújni a kozmikus szelet: „Ez, kedves uram, az Interdimenzionális Mézeskalács-rezonátor! A Multiverzum túloldalán zajló ünnepségek illata szűrődik át, a tér-idő szövetén keletkezett repedéseken keresztül! A surranás pedig… nos, az a kozmikus cukormáz esője, ahogy lerakódik az oksági lánc réseiben!” De szavai elhaltak a sűrű levegőben, a vevő már alig hallotta.
A vevő végül egy alacsony, sötét sarokhoz ért, ahol a polcok roskadoztak elfeledett kincsek, vagy legalábbis rég elfeledett lomok súlya alatt. A szag itt már szinte fojtogató volt, édes és kissé avas. Ekkor megpillantotta. Egy dundi, barnás-fehér tengerimalac, szőre némileg poros, de szemei élénken csillogtak, épp egy apró, réz csengettyűt tologatott orrával. Mellette egy félig megrágcsált, kristálycukros bevonatú, meglepően masszív mézeskalács darab hevert, félig kibontott, régi csomagolásából. A surranó hang nem volt más, mint a tengerimalac apró lábai és orra, ahogy kapirgálta a csomagolást a következő adagért.
A vevő lassan Mr. Hendersonra nézett, aki időközben megjelent a folyosó végén, kissé elmosódottan a homályban. Arcán a kozmikus retorika utolsó maradványai is szertefoszlottak, helyüket egy kínos, már-már bűnös mosoly vette át. „Nos,” kezdte Mr. Henderson, megköszörülve a torkát, „úgy tűnik, a Multiverzum… meglehetősen földi édességekkel operál néha.” A tengerimalac elégedetten hunyorított, majd apró harapással szétmorzsolt még egy darabot a „kozmikus cukormázból”.
A vevő csak megrázta a fejét. A bolt mélyéről azonban most már egy halk, mechanikus ketyegés hallatszott, mintha valami más is elkezdte volna az ütemes munkáját, épp a tengerimalac édességes doboza mögött.