266/3. A fal dobbanása — A mágneses érvágás

Mr. Henderson halántékán egy verítékcsepp gördült le, miközben az ujját remegősen a falhoz nyomta. „Látja, pontosan erről beszéltem! A bolygó pulzálása! Ez az ősi építőanyag – valószínűleg egy elfeledett tengeri bálna csontváza köré épült – átveszi a kozmikus rezonanciát. Ez a… fal-szívverés, ez a legritkább geológiai jelenség, amit csak a legérzékenyebb eszközök, mint például ez az iránytű, vagy épp az ön nyitott elméje képes felfogni.” – mondta, miközben az iránytű mutatója egyre vadabban rángatózott, mintha idegösszeomlás szélén állna.
Az új vevő egy pillanatra elfeledkezett a feszültségről, és egy apró, de annál őszintébb mosoly futott át az arcán. „Tehát a fal egy bálna, ami dobog?” – kérdezte, hangjában a szórakozottság és a hitetlenség finom keverékével. Mr. Henderson ezt komoly bátorításnak vette.
„Pontosan! Vagy legalábbis a bálna rezgései érik el a falat, mint egyfajta akusztikus visszhang. Ez az iránytű – folytatta, most már szinte prédikálva –, ez egy mágneses érvágás! Képes rámutatni a Föld mélyén húzódó elakadásokra, energiapangásokra. A fal mögött valószínűleg egy… egy mágneses góc alakult ki, ami most rezonál a bolt különleges, kozmikus energiájával. Ne feledje, itt minden egyedi! Minden tárgy él, lélegzik!”
Ahogy ezt kimondta, a fal mögül érkező vibrálás ereje hirtelen megnőtt. Már nem csak érezhető volt, hanem halk, mély zúgássá alakult, ami áthatolt a bolt csendjén. Az iránytű mutatója egyetlen, éles rándulással az ellenkező irányba fordult, mintha valami hirtelen ellentámadásba lendült volna. A sós levegő édessége elillant, helyét egy enyhén égett szag vette át, ami a régi fapadló repedéseiből áradt. Mr. Henderson arca a kétségbeesés és a diadal furcsa keverékét mutatta. Elindult az ellenkező irányba, a bolt mélye felé, mintha az iránytű most egy új, még rejtélyesebb titokhoz vezetné.