Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
265/5. A bálna parkol — A vibráló földgömb
Mr. Henderson arca pillanatok alatt olyan színt öltött, mintha az összes vér elmenekült volna belőle, hogy valahol biztonságba helyezze magát. A bábu jelzőfénye ekkor már vörösen pulzált, jelezve, hogy a vevő elégedettségi szintje a nullához közelít, és a rendszer vészkalibrálásra készül. „Aha! Látja, hölgyem!” – kapott levegő után, és egy széles, de erőltetett mosolyra vette a figurát. „Ez a… a könyvtári gravitáció! Tudja, a régi kötetek, ahogy öregszenek, egyre nehezebbé válnak, és hajlamosak néha egyfajta lassított zuhanást produkálni. Nem veszélyes, csak… nos, a polcok is fáradnak.” Kétségbeesetten gesztikulált a földrajzi részleg rozoga polcai felé, mintha azok lennének a zaj forrása, nem pedig a bolt rejtett mélységei.
Az új vevő szeme szűkült, kezében még mindig a földgömb. A „könyvtári gravitáció” kifejezés éppúgy nem nyugtatta meg, mint a „guruló kontinensek”. „És ez a ‘lassított zuhanás’…” – kezdte, hangjában a gúny és a félelem különös elegye. „…ez okoz ilyen… mély, recsegő hangokat? Mintha egy bálna próbálna beparkolni a pinceajtón?” Egy apró, de határozott lépést tett a kijárat felé, miközben a földgömböt szorosabban ölelte. A „hopeful” már csak halvány emlék volt az arcán.
Mr. Henderson homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. A bábu vészjelzése egyre sürgetőbbé vált. A rendszer már régóta nem tapasztalt ilyen mértékű elégedetlenséget, és a hibajelentések lassan kezdtek szivárogni a mélyraktár felé. „Dehogyis! Egy kedves, öreg bálna! Nagyon udvarias. Inkább csak… átrendezi a bibliográfiát. Egy kis belső felújítás, tudja. Időnként szükség van rá, még a Földnek is.” Próbálta humorral oldani a feszültséget, de az inkább csak szarkasztikusra sikeredett.
Ekkor egy újabb, tompa, de mély dörej rázta meg a padlót, mintha valaki egy hatalmas, puha tárgyat dobott volna le odalent. Ez már nem recsegés volt, hanem egy mélyebb, szervesebb hang. A földgömb leesett az új vevő kezéből, de még mielőtt a padlóra ért volna, Mr. Henderson ösztönösen elkapta. A súlya szokatlanul nehéz volt, és mintha vibrált volna a kezében.
Az új vevő szeme szűkült, kezében még mindig a földgömb. A „könyvtári gravitáció” kifejezés éppúgy nem nyugtatta meg, mint a „guruló kontinensek”. „És ez a ‘lassított zuhanás’…” – kezdte, hangjában a gúny és a félelem különös elegye. „…ez okoz ilyen… mély, recsegő hangokat? Mintha egy bálna próbálna beparkolni a pinceajtón?” Egy apró, de határozott lépést tett a kijárat felé, miközben a földgömböt szorosabban ölelte. A „hopeful” már csak halvány emlék volt az arcán.
Mr. Henderson homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. A bábu vészjelzése egyre sürgetőbbé vált. A rendszer már régóta nem tapasztalt ilyen mértékű elégedetlenséget, és a hibajelentések lassan kezdtek szivárogni a mélyraktár felé. „Dehogyis! Egy kedves, öreg bálna! Nagyon udvarias. Inkább csak… átrendezi a bibliográfiát. Egy kis belső felújítás, tudja. Időnként szükség van rá, még a Földnek is.” Próbálta humorral oldani a feszültséget, de az inkább csak szarkasztikusra sikeredett.
Ekkor egy újabb, tompa, de mély dörej rázta meg a padlót, mintha valaki egy hatalmas, puha tárgyat dobott volna le odalent. Ez már nem recsegés volt, hanem egy mélyebb, szervesebb hang. A földgömb leesett az új vevő kezéből, de még mielőtt a padlóra ért volna, Mr. Henderson ösztönösen elkapta. A súlya szokatlanul nehéz volt, és mintha vibrált volna a kezében.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
- melyraktar
Előző jelenet szereplői
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.