264/6. A hitelesített elégedettség — A fémkaparás visszhangja

Mr. Henderson egyetlen elegáns szemöldökmozdulattal hessegette el a felpattanó sárgaréz nyílás keltette baljós csendet.
– Ah, a pneumatikus kiegyenlítő szelep – mondta halk, dallamos hangon, miközben finoman hátrébb tolta a gőzölgő teáscsészét. – A mélyraktár páratartalma rendkívül kényes egyensúlyt igényel. Amikor Ön felemelte a csészét, a pult alatti hidraulikus mérleg érzékelte a súlycsökkenést, és automatikusan kiszellőztette a felesleges hőt, nehogy a gőz kárt tegyen a tizenhetedik századi bőrkötésekben. Zseniális angol technológia, nem igaz?
A látogató megnyugodva bólintott, bár a tekintete még egy pillanatra elidőzött a sötét folyosó végén tátongó apró, fekete résen. Henderson azonban nem hagyott időt a kétkedésre. Elővarázsolt a pult alól egy vaskos, sárgaréz kapcsokkal megerősített bőrmappát, és egy míves, szokatlanul nehéz fém tollat nyújtott át.
– Ha megkérhetem, tiszteljen meg minket az elégedettségi kérdőív kitöltésével. Csupán néhány egyszerű X, amely biztosítja, hogy a jövőben is fenntarthassuk ezt a... személyre szabott vendégszeretetet.
A vevő gépiesen átvette a tollat. Amint az ujjai rászorultak a hideg fémre, a padozat mélyén egy apró fogaskerék-csoport surrogása hallatszott. Miközben a papíron a maximális pontszámokat jelölte be, a toll hegyén keresztül apró, szinte észrevehetetlen elektromos impulzusok futottak végig a tenyerén, rögzítve a bőr vezetőképességét és a pillanatnyi stresszszintet. Az elégedettség itt nem puszta vélemény volt, hanem egy egzakt, fizikai mérőszám.
Henderson elégedetten vette vissza a dokumentumot, de mielőtt megszólalhatott volna, a folyosó végéről, a nyitott kémlelőnyílás mögül furcsa, ritmikus kaparászás moraja szűrődött ki, mintha egy fémből készült karom próbálná kitapogatni a sötétséget.