264/4. A gőzölgő porcelán — A szinkronizált pulzus

Mr. Henderson áthajolt a pulton, és egy finoman gőzölgő, vékony falú porceláncsészét nyújtott át. A bergamott fűszeres illata egy pillanatra elnyomta a száraz bükkfa és a régi gépolaj nehéz szagát.
– A teázás nem csupán udvariassági gesztus, kedves uram – jegyezte meg az antikvárius szelíd mosollyal. – A folyadékbevitellel járó apró nyelési mozdulatok tökéletesen kiegyenlítik a belső fül nyomáskülönbségét, amikor a padló mechanikája átrendeződik.
A látogató önkéntelenül kinyújtotta a kezét a csészéért, ám az ujjai furcsán nehéznek tűntek. Amikor a porcelán füle hozzáért a mutatóujjához, a pult alatti sárgaréz csövekben mély, öblös kattanás futott végig.
– Ó, ez teljesen természetes – nyugtatta meg Henderson, mielőtt a vendég megszólalhatott volna. – A pult és a padozat rugói most vették át az ön karjának pontos tömegét. Ha megfigyeli, a csésze így már egyáltalán nem nyom semmit.
A férfi belekortyolt a meleg italba, de a bal sarkánál hirtelen fémes záródást érzett. A csizmája sarka alatt lévő tölgyfadeszka halk reccsenéssel besüllyedt két millimétert, és egy rejtett rézcsipesz észrevétlenül rászorult a sarok peremére.
A negyedik fülkében álló sárgaréz bábu ebben a másodpercben megemelte a saját, üresen tátongó porceláncsészéjét.
A mélyraktár felől apró, ezüstös csengő ütötte el a másodperceket – hajszálpontosan a látogató felgyorsult szívverésének ritmusára.