263/6. A hitelesített tárlat — A negyedik talapzat

– Egy apróbb süllyedési korrekció – jegyezte meg Mr. Henderson teljesen zavartalanul, ahogy a fapadló repedéseiből újabb sárgaréz porfelhő szállt fel. – A statikai egyensúly csak így szavatolható.
Az ellenőr elégedetten bicventett, és gördülékeny mozdulattal kanyarította az utolsó betűt a jóváhagyó ívre. Abban a pillanatban a töltőtoll hegye apró kattanással belerepedt a papírba, és az iratgyűjtő fémkapcsa rászorult az ellenőr csuklójára.
Mielőtt bármit kérdezhetett volna, a lába alatti padlólap billenőajtóként nyílt meg, s a mélyraktárból simán előgördült a negyedik sárgaréz talapzat. A rugós acélbilincsek automatikusan pattantak rá a cipősarkaira, tökéletesen vízszintbe állítva a szigorú tekintetű tisztviselőt.
– Makulátlan csoportos kompozíció – állapította meg Mr. Henderson, miközben finoman kicsúsztatta a kész dokumentumot a mozdulatlanná dermedt ellenőr ujjai közül. A zsebéből előhúzott egy parányi, gravírozott réztáblát, és akkurátusan felcsatolta az ellenőr hajtókájára: Mellékalak hitelesítéssel.
A három korábbi figura – az Antikvárius, a köpce úr és az új vevő – fegyelmezett megkönnyebbüléssel eresztette ki a bent tartott levegőt. A tárlat végre hiánytalan volt.
Mr. Henderson elégedetten zsebre tette az iratot, majd a bolt homályos sarka felé fordult, ahonnan a sötét csigalépcső mélyéről egy apró, felhúzható zenedoboz halk, mechanikus csilingelése szűrődött fel.