263/5. A párolgó szellőző — A páratartalom egyensúlya

Mr. Henderson fel sem vonta a szemöldökét a gomolygó pára láttán, csupán egy finom, ezüstből készült csipesszel kiigazította a hajtókáján lévő kitűzőt.
– Természetesen a beépített páratartalom-szabályzó – magyarázta készségesen, a gőz felé mutatva a pecsétviaszos irattal. – A kiállítási tárgyak szövete és a bronzszerelvények közötti feszültségmentesítés elengedhetetlen feltétele a szintetikus mikroklíma. Így előzzük meg a rögzítőbilincsek nem kívánt korrózióját.
Az ellenőr gyanakvóan közelebb hajolt. Hüvelykujjával megtörölte a szemüvegét, majd egy parányi, fémházas hőmérőt illesztett a szellőzőnyílás sárgaréz rácsához. A higanyszál hirtelen zuhanásba kezdett, miközben a három talapzaton álló alak – az Antikvárius, a köpce úr és az új vevő – mozdulatlanul, fegyelmezett kilégzéssel igazodott a sűrűsödő hideghez.
– A hűtési együttható kifogástalan – állapította meg az ellenőr, és a műszer tokját gépiesen a mellzsebébe süllyesztette. – Bár a felszálló gőz szaga meglehetősen emlékeztet a frissen vasalt gyapjúra és a cipőkrémre.
– A természetes állagmegóvó vegyszerek varázsa – bólintott Mr. Henderson, miközben az ellenőr elé nyújtotta a töltőtollat. – A záróvizsga ezzel sikeresen lezárult.
Ám amint az ellenőr tollhegye a papírhoz ért, a szellőző mélyéből egy halk, fémből való kattanás visszhangzott fel, s a három talapzat alatti padlóburkolat lassan megrepedt.