263/3. A harmadik talapzat — A súlyelosztás művészete

Mr. Henderson elégedetten törölte meg olajos ujjait a zsebkendőjében, miközben az új vevő felé intett. A férfi idegesen igazgatta a kalapját, de a lábai mintha maguktól engedelmeskedtek volna: tétova, gépies léptekkel indult meg a guruló sárgaréz talapzat felé.
– Kérem, foglalja el a helyét – mondta Mr. Henderson olyan természetességgel, mintha csak egy szokásos teadélutánra invitálná. – A katalógus szerint az Ön anatómiai adottságai tökéletesen kiegészítik a meglévő dimenziókat.
Az új vevő megállt a fémplatform szélén. Megpróbálta megkérdezni, hogy ez még mindig az elégedettségi kérdőív része-e, ám a torkából csak száraz, fojtott köhögés jött elő. A talapzat alsó pereméből apró, finom szerkezetű rögzítőbilincsek pattantak ki, és lágy kattanással kulcsolódtak a cipősarkára.
Az ellenőr közelebb lépett, és elgondolkodva igazította meg szemüvegét.
– A dőlésszög elfogadható, de a súlyelosztás még bizonytalan – állapította meg hűvösen. – Úgy tűnik, a tétel túl sokat habozik. Ez jelentősen rontja a kiállítási kompozíció esztétikai egyensúlyát.
Mr. Henderson megértően bólogatott, majd az Antikvárius vállán lévő rejtett sárgaréz gombra pillantott. A mélyraktár levegőjét finom tölgyfa- és olajszag töltötte be, miközben a falak tövében húzódó vastag rézcsövekből halk, ütemes kattogás hallatszott.