263/1. Az új ellenőr — A dőlésszög korrekciója

Mr. Henderson gondosan elsimította a zakója hajtókáját, majd egy hófehér zsebkendővel finoman megdörzsölte a sárgaréz talapzat élét, közvetlenül az Antikvárius frissen gravírozott leltári száma alatt.
– A por a precizitás legnagyobb ellensége – jegyezte meg halkan, mintha csak a mélyraktár hűvös levegőjének címezné a szavait.
A csigalépcső fémfokain kopogó léptek egyenletes, kimért ritmusban közeledtek. Nem kapkodó, kíváncsi vásárló léptei voltak ezek, hanem egy olyan emberé, aki pontosan tudja, milyen tételért érkezett. A homályból először egy dobozos keménykalap, majd egy élre vasalt, szürke flanelnadrág bukkant elő, végül egy középkorú úr lépett a mélyraktár csiszolt padlójára, hóna alatt egy méretes, bőrkötésű mappával.
Az Antikvárius hiába próbálta figyelmeztetően felemelni a hangját, a torkából csupán a rézlemezek apró, fojtott rezgése hallatszott. A Köpcös úr belsejében a ketyegés kissé felgyorsult, mintha a fogaskerekek üdvözölni kívánnák az újonnan érkezőt.
– Jó napot, Henderson úr – bólintott a jövevény, és monokliját az orrára illesztve lassan végigmérte a kiállítási darabokat. Szeme megállapodott az Antikváriuson, majd elismerően csettintett. – Látom, a főszámvevő úr által jóváhagyott kiegészítés időben a helyére került. A tartás egészen kiváló, bár a bal váll dőlésszöge még némi finomhangolást igényel.
– A bejáratás természetes folyamat, ellenőr úr – válaszolta Henderson alázatos mosollyal, miközben készségesen átvette a jövevény által átnyújtott tollat és a nyomtatott átvételi elismervényt.
A látogató ekkor lassan megkerülte a talapzatot, és kesztyűs ujjbegyével végigsimított az Antikvárius zakóján lévő rézgomb élén. A hideg fém érintésére a mélyraktár mennyezetén függő sárgaréz csillárok hirtelen halk, szimfonikus zümmögésbe kezdtek.