261/6. Az elégedettség ára — A fémbe zárt ügyfél

Mr. Henderson elegánsan megkocogtatta a vibráló sárgaréz számlapot, mintha csak egy makacs barométert keltene életre.
– Nos, uraim, a bürokrácia nem vár. Ha nincs meg az öt csillag, a leltár korrigálja önmagát – jegyezte meg hűvösen, miközben az Új vevő az utolsó, kétségbeesett mozdulattal belevéste az ötödik keresztet a bádoglapba.
Az Antikvárius ujjai azonnal visszanyerték sűrűségüket. A megkönnyebbülés hulláma söpört végig a társaságon: az elégedettségi index elérte a maximumot, a fizikai megsemmisülés veszélye elhárult. Henderson elégedetten bólintott, majd elővette a nehéz rézkulcsot, és beillesztette a Köpcös úr zakóján tátongó kulcslyukba. Egyetlen határozott mozdulattal elfordította.
A várt mechanikus kattanás helyett azonban a Köpcös úr zakója egyszerűen szétnyílt, mint egy üres szekrényajtó, feltárva, hogy a férfi belseje teljesen üres – csupán egy finoman hangolt fogaskerék-rendszer rejtőzött a posztó alatt. Ezzel egy időben az Új vevő kezében tartott bádoglap forrósodni kezdett, és a karcolások helyén új szöveg izzott fel: „A maximális elégedettség automatikus tulajdonosváltást eredményez.”
Az Antikvárius halkan felkuncogott, miközben az Új vevő bőre lassan sárgaréz tónust vett fel, végtagjai pedig merev, fémcsuklókká alakultak. Ő lett a raktár legújabb, tökéletesen elégedett kiállítási tárgya.
A mélyből, egy sötét sarokból hirtelen halk, üveges koccanás hallatszott: egy apró, kék üvegszem gurult elő a sziklafal repedéséből, és egyetlen pislantással megállt a legalsó lépcsőfokon.