261/3. A gomblyuk kulcsa — A mechanikus kiegészítés

A Köpcös úr ijedten meredt a gombja helyén ásító apró nyílásra, miközben a fémlemez vibrálása már a gerincoszlopáig hatolt.
– Ez bizonyára egy gyártási hiba – próbálkozott egy halovány mosollyal, de a hangja két oktávval magasabban szólalt meg a megszokottnál.
– Dehogy hiba, kedves uram, ez a személyre szabott regisztrációs rekesz – világosította fel Mr. Henderson, és megnyugtatóan megpaskolta a zakó hajtókáját. – A mélyraktár sajátossága, hogy a látogatók nem sétálhatnak csak úgy fel-alá hitelesített azonosító nélkül. A szövet mostantól az Ön hivatalos nyilvántartási íve.
Az Új vevő óvatosan közelebb lépett, majd köszörülte a torkát.
– És mi történik, ha nincs nálunk az a bizonyos igazolás?
– Akkor a rendszer automatikusan kiállít egy ideiglenes példányt – felelte Henderson, miközben a zsebéből egy hajszálvékony, gravírozott sárgaréz kulcsot húzott elő. – A folyamat teljesen fájdalommentes. Csupán egy apró mechanikai korrekciót igényel a rekeszizmok környékén.
A Köpcös úr lepillantott a saját mellkasára. A kulcslyuk szélén finom, fogazott rézkerekek bukkantak elő a posztó szálai közül, és halkan csikordulva mozgásba lendültek. A lába közben teljesen mozdulatlanná vált a kövezeten, mintha nem is cipőt, hanem féltonnás öntvényeket viselne.
Henderson nem habozott: a rézkulcsot határozott mozdulattal a Köpcös úr gomblyukába illesztette, és kettőt fordított rajta jobbra. A mélyraktár folyosóján halk szisszenés futott végig, a kövezeten pedig halvány, számozott vonalak rajzolódtak ki a Köpcös úr cipőorra körül – mint egy frissen kijelölt kiállítási talpazat szegélye. A homályból ekkor egy apró, sárgaréz fogantyús fiók nyúlt ki a falból.