261/2. A hitelesített szövet — A gravitációs együttható

A Köpcös úr ujjai óvatosan körbetapogatták a nehéz fémlapot. Nem emlékezett rá, hogy a szabója valaha is sárgarézlemezeket varrt volna a bélésbe, pláne nem olyat, ami halkan vibrál az ember bordái felett.
– Ez bizonyára valami tévedés – dadogta, miközben igyekezett úgy tenni, mintha csak egy makacs cérnaszálat próbálna lefejteni a zakójáról. – Valószínűleg a tisztítóban cserélték el a kabátomat. Egy egészen hétköznapi, gyapjúkeverék darab volt, semmi különös.
– Ó, a rendszer sosem téved, legfeljebb megelőlegezi a bizalmat – felelte Mr. Henderson, miközben elővett egy míves, bőrtokos sárgaréz vonalzót a zsebéből. – A bélésbe integrált egyenlegkártya a prémium látogatók alapfelszereltsége. Segít egyensúlyban tartani a belső súlypontot, különösen, ha az ember hirtelen távozni szeretne. Kérem, engedje meg, hogy hitelesítsem a varrást.
Az Új vevő gyanakodva figyelte, ahogy Henderson a vonalzóval finoman megkocogtatja a Köpcös úr mellkasát. A hang nem szövet, sokkal inkább egy üres öntöttvas kályha kongására hasonlított. A Köpcös úr megpróbált hátralépni, de a lábai szokatlanul nehéznek tűntek, mintha a cipője talpa hirtelen összeolvadt volna a mélyraktár hideg kőpadlójával.
– Látja? Semmi ok az aggodalomra – mosolygott Henderson, miközben a vonalzót visszacsúsztatta a zsebébe. – A hitelesítés sikeres. Most már csak meg kell várnunk, amíg a bélés teljesen idomul a helyi gravitációs együtthatóhoz.
A folyosó végén, a sötétségből egy apró, ütemes kattogás vette kezdetét. Nem a megmerevedett Antikvárius felől érkezett, hanem sokkal közelebbről: pontosan a Köpcös úr mellényzsebének mélyéről, ahol a fémlemez lassan, de kitartóan melegedni kezdett, és a legfelső gomb helyén egy apró, kulcslyuk alakú rés nyílt a szöveten.