260/3. A gépelt visszajelzés — A kitöltött jövő

Mr. Henderson magabiztos mozdulattal lépett be a résnyire nyílt tölgyfaajtón. A szoba közepén álló, sárgaréz karokkal felszerelt írógép önműködően, fültépő sebességgel kopogott. A társaság megkönnyebbülten követte a házigazdát; úgy vélték, a bürokratikus adminisztráció végre véget ért, s megkapják a belépésre jogosító bizonylatot.
– Az ügyfélelégedettségi mérésünk azonnali és közvetlen hatással van az infrastruktúrára – magyarázta Mr. Henderson, miközben elégedetten kiszakította a gépből a frissen nyomtatott, piros pecséttel ellátott kartont.
A Köpcös úr közelebb lépett, hogy szemügyre vegye a dokumentumot. A papír tetején az Antikvárius neve szerepelt, alatta pedig a kérdőíven elhelyezett ikszek pontos elszámolása. „Lépcsőfokok komfortja: 5/5 – Az ügyfél a maximális elégedettség jeléül lemond saját egyensúlyérzékének nyolcvan százalékáról a lépcsőház javára.” „Huzat hőmérséklete: 5/5 – Az ügyfél saját testmelegét a mélyraktár klímarendszerének adományozza.”
– De hiszen én csak azért ikszeltem mindenhová a legmagasabb értéket, hogy haladjunk! – hűlt el az Antikvárius, miközben döbbenten tapasztalta, hogy a térde erőtlenül megbicsaklik, bőre pedig fagyos cseréppé dermed.
– A maximális pontszám az abszolút elköteleződés jele – felelte Mr. Henderson, és a kartont gondosan behajtotta a legközelebbi fali rézrekeszbe. – Nálunk az elégedettség nem puszta vélemény, hanem felajánlás.
A sötét folyosó végén, egy zárt rézvitrin mélyén halk, finom mechanikus csengő kondult meg, jelezve a következő tétel érkezését.