260/2. A minőségbiztosítási ív — A bürokratikus álcázás

Mr. Henderson átszellemült, végtelenül professzionális mosollyal nyújtotta át a nehéz réztollat.
– A minőségbiztosítás nálunk elengedhetetlen – magyarázta nyájasan. – Az alsóbb szintek klímája és megvilágítása dinamikusan alkalmazkodik a látogatók elvárásaihoz. Csupán néhány iksz, és a mélyraktár máris az Önök kényelméhez igazítja a környezetet.
A Köpcös úr megkönnyebbülten fújtatott egyet. Meggyőződésévé vált, hogy a helyszín korábbi nyomasztó atmoszférája csupán egy túlhajtott, kényeskedő antikváriumi látványosság volt, az úgynevezett immateriális levonások pedig puszta szellőzési trükkök.
– Hát, ha csak erről van szó – morogta, és kikapta a tollat az Új vevő kezéből. A papíron valóban ártalmatlan kérdések sorakoztak: „Megfelelő-e a lépcsőfokok magassága 1-től 5-ig terjedő skálán?” és „Milyennek találja az alagsori huzat hőmérsékletét?”
Az Antikvárius gyorsan a legmagasabb pontszámokhoz ikszelt, bízva abban, hogy ezzel felgyorsíthatják a haladást. Amikor a réztoll hegye a nyomtatványhoz ért, nem tinta hagyott nyomot, hanem a papír rostjai szívtak fel egy leheletnyi sötét árnyékot a férfi ujjbegyéből. Henderson azonban sietve megnyugtatta őket: ez csupán a speciális, önitató karbontechnológia sajátossága.
A házigazda elégedetten vette át az ívet, majd becsúsztatta azt az íróasztal oldalán lévő keskeny rézrésbe. A bútor mélyéből finom, csilingelő hang hallatszott, s a lépcsőforduló aljában lévő nehéz tölgyfaajtó retesze halk kattanással visszahúzódott.
Mögötte sötétség tátongott, ahonnan egy önműködő írógép ritmikus, fémes kopogása szűrődött ki.