259/9. A Jóváírás ára — A párolgó essentia

A mély, zengő gépkürt hangja beleremegett a rézzel bélelt csarnokba, mintha a mélyraktár maga horkant volna fel elégedetlenül. Az Új vevő ösztönösen a zsebéhez kapott, majd egy halvány bankjegyet húzott elő.
– Illeték? – kérdezte, hangjában a sértett üzletember rezignált értetlenségével. – Mennyi?
Mr. Henderson egy lekezelő kézmozdulattal utasította vissza az ajánlatot. – Uram, kérem. Ez nem az a fajta mélyraktár, ahol a fizikai valutát komolyan vennék. Az Önök „jóváírásai” immár a rendszer részét képezik. Gondoljanak rá úgy, mint egy számlavezetési díjra, amelyet nem pénzben, hanem... nos, az Önök nem anyagi javainak aktuális egyenlegéből vonunk le.
Az Antikvárius, akinek fiókja még mindig bosszantóan előreugorva fityegett, felpuffadt arccal méregette a mérleg serpenyőiben lebegő gőzöket. – Ez abszurd! Ön azt állítja, hogy a türelmünket, vagy a... a jókedvünket fogják elvenni?
– Nem elvenni, hanem bejegyezni – pontosított Mr. Henderson, szemeivel az egyik üvegcsére meredve. – A rendszerünk rendkívül precíz. Ami levonásra került, az most a mélyebb szinteken kerül tárolásra. A belépési díj pedig egyfajta garancia arra, hogy Önök... nos, ne hagyják el túl hamar a telephelyet. A „jóváírás” ebben az esetben a további együttműködésük jelenti.
A Köpcös úr a Türelem-maradvány kijelzőjére pillantott, majd Mr. Hendersonra. – És ha nekem nincs több türelmem? Mi lesz akkor? – kérdezte, hangjában némi remegéssel.
Mr. Henderson halványan elmosolyodott. – Akkor, uram, a rendszer egy „nem teljesíthető tartozás” bejegyzésével fogja orvosolni a problémát. Egy apró, de annál jelentősebb „kiegyenlítő tétel” kerül majd a nevük mellé. Gondoljon rá úgy, mint egyfajta... kötelező pihenőre.
Ezzel egy időben a mérlegkar súlyos kattanással elbillent, és az egyik serpenyőből a gőzök felerősödve keringeni kezdtek. Az üvegcse peremén egy halványan, kékesen izzó pecsét jelent meg, amelyen apró betűkkel a következő volt olvasható: „Fizetve: Korrigált Türelem. Érvényesség: Amíg a gőz kitart.”
Mr. Henderson intett a csoportnak. – A lépcső lefelé már vár.