259/8. A forgó rekeszek csarnoka — A korrigált türelem

A csigalépcső alján a fémes zümmögés hirtelen egyenletes kattogássá szelídült. A társaság egy szűk, henger alakú terembe érkezett, ahol a számozott rézfiókok nem egyszerűen a falakat borították, hanem folyamatosan keringtek egy belső, rejtett tengely körül, mint valami bürokratikus körhinta.
– Kérem, ne nyúljanak a forgó felületekhez – figyelmeztette őket Mr. Henderson, miközben a pislákoló kékes kulcsot egy központi rézkonzolba illesztette. – A leltár jelenleg a személyes súlytételeket korrigálja. Bármilyen hirtelen mozdulat nem kívánt levonásokhoz vezethet.
Az Új vevő elfulladó morgással lépett hátra, ám a mögötte lévő fióksor éppen abban a pillanatban állt meg. Egy apró, polírozott sárgaréz tábla pattant ki a legfelső rekeszből, pontosan a Köpcös úr orra előtt. A kijelzőn villogó számok hirtelen megszilárdultak: Türelem-maradvány: 3,4%.
– Ez felháborító! – sziszegte az Antikvárius, bár a hangja érezhetően elvékonyodott, ahogy a saját neve melletti fiók halkan kattanva három centit előreugrott.
Mr. Henderson elégedetten bólintott a konzol felett. A hengeres terem közepe hirtelen megremegett, és a padlólapok közül egy vaskos, mechanikus mérlegkar emelkedett ki, amelynek két serpenyőjében nem súlyok, hanem finom, üvegcsébe zárt gőzök pihentek.
– A következő szakaszba való belépés illetékköteles – közölte Mr. Henderson, miközben éles tekintetével végigmérte a dühös látogatókat. – Kérem, készítsék elő a legutóbbi jóváírásaikat.
A falak mögött egy mély, zengő gépkürt szólalt meg, amely közvetlenül a padló alatti legalsó szintről rezonált.