259/2. A forgó kulcs rejtélye — A mélyraktár visszhangja

A láncolatba verődött társaság, immár inkább egy véletlenszerűen összekapcsolódott emberi Slinkyként, folytatta önkéntelen ereszkedését. Mr. Henderson, akinek belső óraműve egy teljes kakukkos óra mechanizmusára váltott, már nem csak lépkedett, hanem szabályosan *reteszelődött* lefelé a fokokon, ízületei fémes csipogással tiltakoztak. Az új vevő felnyögött, ahogy Henderson szinkronizált mozdulatai előre rántották, szökdécselésre kényszerítve. Mögötte Köpcös úr, homlokán a leltári szám halványan derengve, zavarodott krumpliszsákként botorkált.
A forgó rézkulcs, éteri kékes fénybe burkolva, egy elfeledett világítótoronyként pulzált a föld alatti homályban. Ritmikus pörgése, egy halk *krrr-tik, krrr-tik*, mélyebbre húzta őket, afféle hipnotikus sziréndalként hatva a mechanikára hajlamosakra. Az elszabadult rugó időközben ideiglenes menedékre lelt: egy alig látható rés a falban elnyelte, csupán egy halvány, fémes zümmögést hagyva maga után.
„Ez a kulcs! Biztosan ez nyitja a rugót!” – kiáltott fel az új vevő. Próbálta lerántani Henderson merev kezét a kabátjáról, de az csak szorosabban zárult. Az Antikvárius, arcán a tölgyfaékes asztalhoz méltó méltatlankodás ült, felsziszegte: „Ne bolondozzanak! Az nem nyit semmit, az… az valami más!” De a „más” meghatározására már nem jutott ideje, mert Henderson lába ismét egy mélyebb fokra kattant.
A Köpcös úr, akinek homlokán a leltári szám most már szinte világított a félelemtől, megpróbált kitörni a láncolatból. „Én… én ezt nem írtam alá! A leltári szabályzat tiltja a koordinálatlan mélyraktári ereszkedést!” – hörögte. A lendület, mely Henderson akaratától immár teljesen független mechanikus törvényszerűséggé vált, ellenállhatatlanul rángatta lefelé őket. Közelebb és közelebb kerültek a forgó kulcshoz, melynek fénye egyre élénkebbé vált, bevilágítva egy rejtett, rézlemezekkel borított szekrényajtó körvonalait. Az ajtó mögül hallatszó rugó zümmögése pedig mintha valamilyen különös, mélyebb mechanizmus hívását jelezné, egy olyan hívást, melyre a kollektív óramű már válaszolt.