256/3. A kamatozó feszítőrugó — A családi örökség

A köpce úr megpróbálta hátrahúzni a lábát, de a cipője talpa mintha odaforrasztódott volna a tölgyfa padlódeszkákhoz. A zöld fénysugár nem elégette a bőrt, hanem apró, ciripelő hang kíséretében végigpásztázta a nadrágja szárát, majd hajszálpontosan rávetült a pulton pihenő bádogdoboz oldalára.
– Feldolgozás folyamatban – dünnyögte a Leltárvezető, miközben gépies rezsó-hangon sziszegve felnyitotta a pult oldalán lévő kis rekeszet. – A bemutatott sorszám alapján a felmenője, néhai Horváth Ignác 1894-ben elmaradt egy darab kézműves feszítőrugó hivatalos regisztrációjával. A kamatok mostanra elérték a kritikus tömeget.
A bádogdoboz fedele erre magától kipattant. Benne nem drágakövek vagy titkos iratok feküdtek, hanem egy apró, rézből öntött miniatűr szerkezet, amely azonnal elkezdett ütemesen integetni a köpce úr felé. A dallam, amit a kis fogaskerekek kiadtak, kísértetiesen emlékeztetett arra a hamis altatódalra, amit a köpce úr néhai nagyapja dudorászott a vasárnapi ebéd után.
– Ez... ez a családi óra hiányzó rugója! – berekedt a látogató hangja, miközben a homlokán fénylő izzadságcsepp végleg elpárolgott a meleg kámforgőzben.
A Leltárvezető elégedetten csikordult egyet, s fekete fémujjaival végigszántott a pult élén.
– A hátralék kiegyenlítése folyamatban. Kérjük, foglaljon helyet az átvételi eljárás befejezéséig.
A mélyraktár felől ekkor újabb lánczörgés visszhangzott, s a sötét nyílásból lassan kiemelkedett egy sárgaréz iktatószék, aminek formája gyanúsan pontosan illeszkedett a köpce úr idomaihoz.