256/1. A kattogó bádogdoboz — A látogató óvatossága

A sötét kalapos, köpce úr megállt a kiszolgálópult előtt, és óvatosan lehelyezte a bádogdobozt a kopott tölgyfafelületre. A doboz belsejéből egyenletes, száraz kattogás hallatszott, mintha egy túlhúzott zsebóra próbálna kiszabadulni a bádoglemezek fogságából. A boltban szokatlan csend uralkodott, csak a mélyraktár felől szűrődött ki néha egy-egy halk, olajos sziszegés.
A hátsó ajtó halkan felpattant, s a félhomályból nem az öreg Antikvárius lépett elő, hanem egy gépiesen merev tartású, élére vasalt télikabátos alak. A kabátujja alól sárgaréz csuklópántok villantak elő, de az arca kifejezéstelen maradt, mint egy frissen kiállított nyugta.
– Segíthetek a bevételezésben? – kérdezte a volt vevő, aki most már a Henderson-archívum hivatalos Leltárvezető Főmechanikusaként forgatta a fejét. A hangja fémesen csikorgott, mint a kenetlen fogaskerekek.
A köpce úr gyanakvóan végigmérte az új kezelőt, majd megköszörülte a torkát.
– A dédapám hagyatéka – mondta, és mutatóujjával megkopogtatta a szerkezetet. – Három napja kezdte ezt a ritmikus kattogást. Sem kulcslyuk, sem fedél nincs rajta, viszont a családi legendárium szerint egy befejezetlen elszámolást őriz. Megfelelő szakértőt keresek a felbecsülésére.
A Leltárvezető lassan a doboz fölé hajtotta a fejét. Szemhéjai precíz, mechanikus kattanással rebbentek meg, miközben a pult alatti lemezek közül egy keskeny, gőzölgő réznyílás türemkedett ki.
– A befejezetlen elszámolások bevételezése azonnali hatállyal kötelező – válaszolta szárazon, miközben a pult mélyén halk, sürgető ütemben felberregett egy kis méretű fémnyomda.