255/9. A Bevonási Illeték — A Mechanikus Nyugta

A vákuumcső nem válogatott a szövetek között. A felháborodott vevő ázott télikabátja egyetlen sziszegő roppanással követte a rézkar rántását, s a férfi olyan simán csúszott végig a sárgaréz lemezen, mint egy szakszerűen megolajozott kartotékfiók.
– A reklamációt iktattuk – jegyezte meg az Antikvárius a kiürült pult felett, miközben gépiesen megigazította a szemüvegét.
A mélyraktár felől érkező kattogás egy pillanatra felgyorsult. Az óraműves fogaskerekek rezonanciája végigfutott a pult fa burkolatán, majd a fémnyomda mélyén halk pukkanással egy újabb, még gőzölgő rézbiléta pottyant a filclapra. A rákarcolt leltári szám alatt csupán egy rövid, precíz megjegyzés állt: Reklamáció orvosolva. Hiányzó alkatrész beépítve.
Az Antikvárius óvatosan, két ujjheggyel emelte fel a fémlemezkét. A sárgaréz felület szokatlanul meleg volt, és ritmikus, halk dobolást közvetített – pontosan olyat, mint amilyet a Henderson-archívum főtengelye adott ki a legfeszültebb pillanatokban.
Az üzletvilágítás sárgás fénye hirtelen pislant egyet. A hátsó szoba felőli ajtó résén át egy vékony, gőzölgő papírcsík türemkedett ki, s lassan tekeredni kezdett a sötétbarna parkettán.