255/8. A Lezáratlan Reklamáció — A Gyorsított Eljárás

Az Antikvárius lassan felemelte a tekintetét a frissen lepecsételt kartotékról. Egyetlen szót sem szólt, csupán a pult oldalán halk kattanással rögzülő rézkulcsra nézett, amely most ütemes, fémes dobolásba kezdett a fa burkolat alatt.
– Ön az? – lépett közelebb az új vevő, elfedve a félpultot átázott, nehéz kabátjával. – Fél órája várok a megrendelt tételemre! A raktárosa sehol, a számla hibás, maga pedig itt ácsorog egy játékfigurával!
– A leltár soha nem téved – felelte szűkszavúan az Antikvárius, és megfontoltan hátrébb lépett a pult kárpitozott felületétől. – És a várakozási idő, mint láthatja, éppen most járt le.
A vevő értetlenül vonta fel a szemöldökét, de mielőtt újra kiabálni kezdhetett volna, a padlóburkolat alól egy sárgaréz csúszda emelkedett ki, pontosan a cipője orra előtt. Henderson rézkarja egyetlen sima, elegáns mozdulattal előrenyúlt, és az óramű precizitásával rákapcsolódott a vevő kabátjának felső gombjára.
– Micsoda pofátlanság! – csattant fel a férfi, ám a hangja hirtelen elvékonyodott, ahogy a pult alatti vákuumos csőrendszer halk, de határozott szippantással működésbe lépett.
Az Antikvárius félretolta Mr. Horváth még meleg kartotékját, s a fémnyomda rése felett egy apró, rezonáló csengő csillant meg a félhomályban.