255/1. A Bajuszos Életrajz — Az Aktatáska Végzete

A távoli folyosókról újabb, idegesítően ismerős kerekek csikorgása hallatszott. Egy újabb kézikocsi közeledett, valószínűleg egy újabb „olvasóval”. Az Antikvárius megengedte magának a luxust, hogy néhány pillanatig csak álljon. A rézkulcs hideg féme a tenyerében már nem nyújtott vigaszt.
A mechanikus zaj felerősödött, majd egy rozsdás, nyikorgó kézikocsi gurult elő a félhomályból. Rajta egy testesebb alak feküdt, bajsza gondosan ápolt volt, szemei csukva. Arca a rendszerezés előtti alanyok megszokott, békés kifejezését öltötte. Mellkasához egy kopott aktatáska volt rögzítve.
„Jó napot,” – mormolta az Antikvárius megszokásból, miközben a kocsi oldalán a réztáblát kereste. „Mr. Horváth.” Az új „Vevő” néma maradt.
A kézikocsi halk zökkenéssel állt meg a forgó leltári szerkezet előtt. Az Antikvárius rutinszerűen elhárította a bilincset, ami tompa puffanással oldódott. Mr. Horváth mozdulatlan maradt. Az Antikvárius gépiesen a tolókarhoz nyúlt. A „Vevő Könyve” sorozat újabb darabja várta, hogy megíródjon.
Egy poros leltári robotkar, melyet régóta nem használtak, hirtelen megmozdult a mennyezet felől. Ujjain lévő kefék zizegve forogtak, mintha türelmetlenül várnák a következő „polckészítést”.