250/7. A pontos méretvételezés — A helyettesítő sziluett

Az Antikvárius nemhogy megijedt volna a lábuk körül tekergő, milliméteres beosztású sárga szalagtól, inkább elégedetten megigazította a csiptetőjét.
– Nagyszerű! A rendszer automatikusan elindította a méretvételezési fázist – jegyezte meg, és egy apró golyóstollal jegyzetelni kezdett az összekarcolt bőr mappájába. – Kérem, tartsa meg a tartását, különben a hüvely asszimmetrikus varrást alkalmaz, az pedig borzasztóan kényelmetlen a kilencórási műszakban.
Az Új Vevő kétségbeesetten próbált kiszabadulni a csipesz szorításából, de a sárgaréz állványrendszer finom kattanással rögzítette a pozícióját. A gőzhajtású vasváz karjai hirtelen szélesre tárultak, fém ujjai pedig meglepő gyengédséggel ragadták meg a férfi méregdrága gyapjúkabátjának hajtókáját. Egyetlen gyors, szisszenő mozdulattal lefejtették róla a ruhadarabot, majd a váz saját tüskés bordáira simították azt.
Amint a kabát rásimult a fémvázra, a gép belsejében kék szikrák pattogtak, és a szelepek vidám, sípoló utazási dallamot kezdtek skálázni. Az üres hüvely pillanatok alatt megtelt tartással; a felöltöztetett gépállvány pontosan úgy mutatott a homályban, mint egy élére vasalt, ám gyanúsan merev tartású Henderson úr.
– Látja? A helyettesítés jogilag lezárult – mosolygott az Antikvárius, és pecsétjét lendületesen a papírra nyomta. – Ön átadta a gyapjút, a mélyraktár pedig elfogadta az új munkatársat.
Ebben a pillanatban a frissen felöltöztetett gőzgép belső zsebéből halk, ritmikus kattogás hallatszott, mintha egy elfeledett zsebóra próbálna átpréselődni a nehéz szöveten.