247/7. A Résen Át — A Pulzáló Üresség

Az Antikvárius gondolatai, mint megannyi túltáplált csiga, lassan vánszorogtak a bürokrácia nyálkás ösvényein. Tíz másodperc. Egy örökkévalóság, ha a szót ismételgeti az ember, és egy pillanat, ha a Kábelügyintéző Osztály komplexitását próbálja belegyömöszölni. Ráadásul az automatikus női hang épp olyan megnyugtató volt, mint egy hibásan működő fékrendszer a meredek lejtőn. A remény, mely eddig hűségesen pislákolt benne, most egy kicsit megremegtette a lángját, de még nem aludt ki teljesen. Inkább áthelyezte fókuszát.
Ahelyett, hogy megkísérelte volna az abszurd feladatot, miszerint egy évtizednyi kábeles szívfájdalmat sűrítsen egy tíz másodperces hangfoszlányba, az Antikvárius elfordult a mikrofontól. A pulzáló kék fény, mely eddig csak halványan jelezte a falban rejlő titkot, most sokkal vonzóbbnak tűnt. Olyan volt, mint egy neonreklám a sivatagban, ami ugyan valószínűleg csak egy még abszurdabb csapdát rejt, de legalább nem kéri, hogy beszéljen hozzá tíz másodpercben.
Léptei halkan kopogtak a steril padlón, miközben a rés felé indult. Ahogy közeledett, a zümmögés egyre hangosabbá vált, mintha valami hatalmas, lusta rovar pihenne a fal túloldalán, és csak néha mozdítaná meg szárnyait. A rés maga nem volt több egy alig látható, fekete vonalnál a fal textúrájában, mégis, a kékes fény valahogy átszűrődött rajta, jelezve, hogy nem csupán egy esztétikai hiba. Inkább egy lyuk a valóság szövetén, egy kis repedés a szürreális gépezet fogaskerekei között.
Az Antikvárius óvatosan felemelte a kezét, és megpróbálta kitapogatni a rés szélét. Ujjbegyei enyhe rezgést éreztek, mintha a fal maga lélegezne. A kék fény pedig, ahogy az ujjai közelebb értek, kissé felerősödött, majd mintha befelé húzná, egy pillanatra elnyelte a rés. Az Antikvárius elhúzta a kezét, de a rés, mintha meghívást kapott volna, most határozottabban lüktetett, és a kék fény egyre mélyebbre invitálta, egyfajta néma, de ellenállhatatlan hívásként. A fal egy rövid, halk szusszanással nyílt szét kissé, annyira, hogy egy ember épphogy át tudjon bújni rajta.