247/6. Az Ügyintéző Küszöbén — Tíz Másodperc A Végtelenre

Az Antikvárius, bár a reménytelen bürokrácia útvesztőiben már edzett volt, mégis szikrányi optimizmussal közelített a „KÁBELÜGYINTÉZŐ OSZTÁLY – BEJÁRAT” táblájához. A piros gomb, mint egy gúnyos, élettelen szempár pislogott rá, és a mikrofon is komolyabbnak tűnt, mintsem egy egyszerű „halló”-ra készült volna. Az Antikvárius ujjbeggyel megkocogtatta a gombot. A kattanás visszhangzott a steril folyosón, és a tábla piktogramjai rövid, digitális rángatózással jelezték, hogy a rendszer életben van, már amennyire egy ilyen szürreális gépezet az lehet.
A mikrofonból ekkor halk, de határozott hang hallatszott, egy mesterségesen nyugodt női orgánum: „Üdvözöljük a Kábelügyintéző Osztályon. Kérem, mondja el panaszát, problémáját, vagy azt, hogy milyen kábelt szeretne. Kérjük, beszéljen tagoltan, maximum tíz másodpercben. Kérjük, ne feledje, ez egy előzetes felmérés, nem egy tényleges ügyintézés. A hívás rögzítésre kerül. Köszönjük türelmét.” Az Antikvárius, aki épp egy ötperces, kimerítő litániát fogalmazott magában a végtelen hibajelentésről, most üres tekintettel bámulta a gombot. Tíz másodperc! Még a gondolatai is meghaladnák ezt az időkeretet.
A kék fény, mintha megérezte volna a feladat abszurditását, egyre jobban pulzált, összhangban a falakból szűrődő ritmikus zümmögéssel. Ez a zümmögés most már egyértelműen egy mélyen lévő, hatalmas, lüktető gépezet működésére utalt. Az Antikvárius a mikrofonra nézett, majd a folyosó távolabbi végére, ahol a pulzáló fény egy apró, fekete, alig észrevehető rést világított meg a falban. A rés mintha a zümmögés ritmusára tágult és szűkült volna, egyenesen a Kábelügyintéző Osztály szívébe vezetve, vagy legalábbis az előszobájába, ahol az emberiség legnagyobb bürokratikus kihívásai várják.