245/6. A fiók mélye — A leltározott reklamáció

Az Antikvárius kimért, szinte szögletes mozdulattal lépett a sötét sarokban álló fiókos szekrényhez. A fémes rezdülés nem illett a raktárirányítási protokoll szokásos akusztikájához, így a jelenséget haladéktalanul iktatni kellett. A legalsó, rézfogantyús fiók meglepően könnyen csúszott ki, akár egy frissen olajozott fióksín.
A fiók mélyén nem por vagy elfeledett számlatömb lapult, hanem egy vékony sárgaréz mechanizmus, amely ritmikus sziszegéssel préselt tealevelekből formázott apró, kemény hengereket. A csengő újabb tompa ütést mért a fémre, mire a szerkezet kiadott egy keskeny papírcsíkot. A tintás felirat friss volt és baljósan elmosódott: „Henderson úr — reklamáció: hiányzó fejezetek.”
Az Antikvárius megállt. A csuklóját szorító kék selyemszál ekkor meglódult, mint egy jól kalibrált fogaskerék-átvitel. Nem hátrafelé húzta őt, hanem egyenesen az asztal szélén álló, még nyitott kötéstáblák felé. A varrógép tűje szaporábban csattogott, s a selyemfonal egyre bonyolultabb hurokrendszert öltött a kötés gerincére.
– A reklamációs eljárás nem tartalmazhat fizikai átalakítást – jegyezte meg az Antikvárius gépiesen, bár a hangja inkább hasonlított egy túlterhelt gőzszelep sziszegésére, mint emberi beszédre.
A könyvespolc legfelső sorában, a Henderson-kötet mellett feltáruló üres hely mögött hirtelen halvány kék derengés gyúlt, s a mélyraktár hűvös, papírporos huzata csapott ki a nyílásból.