243/4. A leltár kék fonala — A tintapacni dilemmája

Az Antikvárius nézte a pulzáló kék vonalat, mely most már szinte leírhatatlanul vékonyan, de annál makacsabbul kúszott át a lap szélén, mintha azt sugallná, hogy a „következő oldal” nem csupán egy üres lap, hanem egy teljesen új dimenzió. A rendszerezés nagymestere, aki évtizedekig tökéletes logikával zsúfolta tele a polcokat és a fejét, hirtelen egy olyan problémával találta szemben magát, amit sem decimális, sem alfabetikus, de még csak tematikus kategóriákba sem lehetett szuszakolni. Ez a vonal nem volt bejegyezhető. Nem volt tárgy, nem volt szerző, nem volt cím. Csak volt. És kéken pulzált.
Bosszúsan felsóhajtott. Ez már nem csupán egy apró adminisztrációs malőr, hanem egy komplett metafizikai káosz a könyvesbolt közepén. Elgondolkodott, vajon egy fekete tollal át kellene-e húznia, mintegy „érvénytelenítve” a jelenséget. Vagy talán egy piros tintájú bejegyzéssel, ami hivatalosan is „ismeretlen” kategóriába sorolja? Az ötlet abszurd volt, de az Antikvárius a maga pedáns módján úgy gondolta, ha valami nincs bejegyezve, az nem is létezik igazán.
Kinyitotta a tintatartót, és egy pillanatra habozott. A fekete tinta sötéten pislogott a mélységben. Egy gyors mozdulattal máris a kék vonalra merítette a tollhegyet, hogy egy határozott, fekete vonallal lezárja annak kóbor útját. Azt hitte, ezzel megoldja a dilemmát, de a kék fonál éppúgy áttetszett a fekete vonalon, mint korábban. Sőt, mintha a fekete sáv csak még jobban kiemelte volna annak vibráló kékségét. Az Antikvárius fintorgott. Az „Ismeretlen” kategória most már „Makacs, ismeretlen entitás, mely nem hajlandó a megfelelő iktatásra” lett volna, ha belefért volna a rovatba.
A pult mögött álló férfi ekkor hallotta, hogy egy halk, szinte nem is hallható, lapozó hang szűrődik fel a polcok felől. A frissen „könyvesített” úr, vagy talán Mr. Henderson, az új vevő társaságában, éppen egy új fejezetet nyitott? Az Antikvárius szívesen elhitte volna, hogy a hang csak a szél játéka, de valahol mélyen, egy rég elfeledett sarokban, tudta, hogy a kék fonál nem csak a leltárkönyvét, hanem az egész valóságot is átírja. És az új kötetek száma, sajnos, még mindig növekedett.