242/5. Az Antikvárium Új Kötete — A Kék Spirál Öröksége

A vevő, akit már a „valaki” gondolata is hidegrázással töltött el, közelebb hajolt a polcon lévő kötethez. A friss öltés a gerincen szinte hívogatóan lüktetett. Egy furcsa, irracionális késztetés, mintha a gravitáció új, eddig ismeretlen elve kezdte volna rángatni ujjait, arra késztette, hogy megérintse. Ujjbegye épp csak súrolta a kék fonalat, amikor a kezében lévő, pulzáló könyv dühös hörgéssel rázkódott meg.
Ezzel egy időben a polcon lévő, immár egyértelműen panaszos hangokat ontó Antikvárius-kötetből kilógó kék fonál, mely eddig csak ingaként lengett, hirtelen és villámgyorsan kilövellt. Nem az ujjához, nem a könyvjelzőhöz, hanem egyenesen a csuklójához, ahol alig láthatóan egy régi karórája helyét őrző, elhalványult nyom éktelenkedett. Pontosan oda fúródott, mintha eleve arra tervezték volna. Egy éles, de fájdalommentes szúrás, majd egy enyhe rántás.
A vevő torkában elakadt a szó. Már nem ő tartotta a kezében lévő könyvet. Sokkal inkább *az* tartotta őt. A saját könyvének lapjai, ahogy a gerincéből kiinduló kék spirál fonala is, egyre inkább a csuklója felé húzódott, mint valami rejtélyes pókháló. Érezte, ahogy a teste megváltozik, a térbeli kiterjedése valahogy laposabbá válik. Mintha az oldalak súlya nehezedett volna rá, nem pedig fordítva. A könyvillat, ami eddig csak kellemesnek tűnt, most fojtogatóan vastagon ült a levegőben.
A polcon lévő Antikvárius-kötet, Mr. Henderson, egy utolsó, mély, elégedett sóhajt hallatott. A panaszos nyikorgás elhalt, a kék fonál öltései elsimultak. Henderson úr reménye teljesült. Nem a szabadságra vágyott, hanem a csendes, polcra illő létezésre, immár társaságban. A vevő, azaz a kopcos úr, érezte, ahogy az utolsó „oldala” is a helyére kerül, és egy halvány, mégis tagadhatatlan kék vonal fut végig a karján, egyenesen a gerincéig, mely most már nem csontból, hanem frissen cserzett bőrből állt.
Az antikvárium csendje mélyült el, csak a távoli polcokról hallatszott néha egy-egy halk lapzaj, vagy egy frissen bekerült kötet sóhaja. A hely felszabadult egy régi lakójától, és egy újjal gazdagodott. Egy újabb történet feküdt a polcon, a legújabb kiadás.
**Kapu a következő meséhez:** A boltból kifelé vezető ajtó rézkilincse halványan megcsillant a lemenő nap fényében, mintha egy szempár lenne, amely mindent látott.