Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
241/4. A polcra illesztett olvasó — Az illúzió teljessége
A láthatatlan erő egyre határozottabban húzta a köpcös urat. Lábai önálló életre keltek, apró, akaratlan lépésekkel vitték előre a polcok között, egyenesen a legmagasabb, mahagóni borítású fal felé. „Micsoda navigációs rendszer!” – álmélkodott a vásárló. – „Nem is kell keresnem, a rendszer tudja, melyik könyvre van szükségem. Ez valóban a személyre szabott irodalmi élmény csúcsa!”
Az Antikvárius elfojtott egy sóhajt, ami inkább fulladásos hörgésre hasonlított. Apró, reménytelen kézmozdulatokkal próbált jelezni, talán magának, talán a falnak, hogy ne, még ne. De a rendszer süket volt, mint egy lezárt kiadású enciklopédia. A köpcös úr egy üresen tátongó polcfülkéhez ért, ahol a spirál a csuklóján finoman, de rendületlenül rezonálni kezdett.
„Ó, értem!” – lelkendezett a köpcös úr. – „Ez a kedvenc olvasmányom helye. Vajon milyen kötetet rejthetett ide a gondos Antikvárius?” Ahogy ezt kimondta, a polcfülke körvonalai halvány, kékes fénnyel világítottak meg, mintha egy láthatatlan szkennelési folyamat indult volna el. A vásárló teste lassan, de érzékelhetően megváltoztatta az alakját, finoman illeszkedve a fülke precízen szabott üregébe.
Az Antikvárius szeme tágra nyílt. Az úr vastag könyvvé formálódott, gerince simán belesimult a polc peremébe, a rézszínű spirál pedig elegáns, díszes könyvjelzővé változott, ami éppen kilógott a „kötet” tetejéből. A padló alól hallatszó kattanások befejeződtek, majd egy halk, elégedett zümmögéssel megszűnt a gépezet működése.
A polcfülke körüli kék fény elhalványult, és a köpcös úr, immár vaskos, bordó kötetként, tökéletesen illeszkedett a hiányzó helyre. A „VIP tagsági jelvény” most már a „prémium kötés” része volt. Az Antikvárius arcára lassan visszatért a szokásos, kissé fakó remény, mintha egy újabb feladatot pipált volna ki a láthatatlan listáján. A bolt hangulata kissé megnyugodott, legalábbis pillanatnyilag.
A következő percben halk csengő hangja jelezte, hogy az ajtó kinyílt, és egy új, gyanútlan érdeklődő lépett be a boltba, tekintete máris a legújabb kiadású, polcon álló köteteken kalandozott.
Az Antikvárius elfojtott egy sóhajt, ami inkább fulladásos hörgésre hasonlított. Apró, reménytelen kézmozdulatokkal próbált jelezni, talán magának, talán a falnak, hogy ne, még ne. De a rendszer süket volt, mint egy lezárt kiadású enciklopédia. A köpcös úr egy üresen tátongó polcfülkéhez ért, ahol a spirál a csuklóján finoman, de rendületlenül rezonálni kezdett.
„Ó, értem!” – lelkendezett a köpcös úr. – „Ez a kedvenc olvasmányom helye. Vajon milyen kötetet rejthetett ide a gondos Antikvárius?” Ahogy ezt kimondta, a polcfülke körvonalai halvány, kékes fénnyel világítottak meg, mintha egy láthatatlan szkennelési folyamat indult volna el. A vásárló teste lassan, de érzékelhetően megváltoztatta az alakját, finoman illeszkedve a fülke precízen szabott üregébe.
Az Antikvárius szeme tágra nyílt. Az úr vastag könyvvé formálódott, gerince simán belesimult a polc peremébe, a rézszínű spirál pedig elegáns, díszes könyvjelzővé változott, ami éppen kilógott a „kötet” tetejéből. A padló alól hallatszó kattanások befejeződtek, majd egy halk, elégedett zümmögéssel megszűnt a gépezet működése.
A polcfülke körüli kék fény elhalványult, és a köpcös úr, immár vaskos, bordó kötetként, tökéletesen illeszkedett a hiányzó helyre. A „VIP tagsági jelvény” most már a „prémium kötés” része volt. Az Antikvárius arcára lassan visszatért a szokásos, kissé fakó remény, mintha egy újabb feladatot pipált volna ki a láthatatlan listáján. A bolt hangulata kissé megnyugodott, legalábbis pillanatnyilag.
A következő percben halk csengő hangja jelezte, hogy az ajtó kinyílt, és egy új, gyanútlan érdeklődő lépett be a boltba, tekintete máris a legújabb kiadású, polcon álló köteteken kalandozott.
Ebben a részben
Szereplők
- a köpcös úr
- az-antikvarius
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- az-antikvarius
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.