241/3. A szalon illúziója — A méretre szabott sors

A rezgések felerősödtek, a padló alól halk zümmögés szállt fel. A köpcös úr, mit sem sejtve, csak áthelyezte súlyát, a remegést a „precíziós rendszereknek” tudva be. „Micsoda odafigyelés!” – mormogta elégedetten. – „Még a testtartásom is elemzik, hogy tökéletes legyen az olvasási élmény!”
Az Antikvárius arca elfehéredett. A pult felé kapott, rejtett gomb után kutatva, remélve, hogy megállíthatja a gépezet túlbuzgó munkáját. A gomb azonban nem reagált, csupán halk, áttetsző zümmögés jelezte: a rendszer már elindult, és nem vár utasításokra. A pult alól eközben vékony, puha anyagdarab emelkedett fel, és a vásárló derekánál kezdett el finoman simogatni, majd egyre szorosabban körbefonni.
„A próbaöntés, ugye?” – kérdezte a köpcös úr csillogó szemekkel. – „A legújabb technológia. Valóban testre szabják a kedvenc olvasmányaimat. Elképesztő! El vagyok ragadtatva ettől a személyre szabott megközelítéstől.” A mechanizmus halk, susogó hanggal folytatta a munkát. A vásárló érezte, ahogy valami finoman a csuklójára simul, és halk, de határozott kattanással rögzül.
Az Antikvárius kétségbeesetten köhintett. Tekintete a vásárló csuklójára vándorolt, ahol egy apró, rézszínű spirál már szorosan tartotta a helyét. Ugyanolyan spirál, mint ami az ő saját csuklóját díszítette. A gyanútlan úr elégedetten nézte a „prémium kiegészítőt”, mintha az egy elegáns óra vagy egy díszes mandzsettagomb lenne. „Ez aztán az ügyfélközpontú szolgáltatás!” – lelkendezett. „Ez a spirál biztosan a VIP tagsági jelvény. Milyen ötletes!”
A padló alól újabb kattanások hallatszottak, ezúttal valami nehéz és fémes hangon, mintha egy polc nyílna meg. Az Antikvárius tudta: a szabómechanizmus a végső fázisba lépett. A köpcös úr lassan, szinte észrevétlenül mozdult el a könyvespolc irányába, mintha egy láthatatlan erő húzná.