241/2. A vaskos kötet — A prémium kötészet illúziója

A köpcös úr elégedetten bólogatott, majd vastag ujjaival máris végighúzta a szemmagasságban sorakozó bőrkötéses könyvek gerincét. Amikor a VIII-as számmal jelölt, friss enciklopédiához ért, elismerően megállt. A kötet még halványan meleget sugárzott, a csillogó sárgaréz kapocs pedig gyanúsan emlékeztetett egy elegáns nyakkendőtűre.
– Pazar munka! – hüledezett a vásárló, miközben orrát majdnem a bőrözéshez nyomta. – Ez aztán a valódi, minőségi kézművesség. Esküdni mernék, hogy a csontenyv mellett a legfinomabb gyapjú szövésének illatát is kiérzem belőle. Szinte... egy savile row-i úri divatház eleganciája!
Az Antikvárius visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a férfi megpróbálja kiemelni a könyvet. A kötet azonban nem mozdult könnyen: a polc mélyén rejtőző rézkarok még nem engedték el teljesen a legújabb szerzeményt, mintha a leltári számozás finomhangolása még tartana.
– Ó, a mechanikus szorítórendszer! – csettintett a látogató elragadtatva. – Lenyűgöző prémium megoldás a ritkaságok védelmére. Látom, önöknél a könyvvédelem nem gyerekjáték.
A padlódeszkák alatt eközben apró, finom kattanások sora indult meg: a rejtett szabómechanizmus precíz tapintói a szőnyeg rezdüléseiből máris mérni kezdték a köpcös úr vállszélességét és cipőméretét.