240/5. A polcra helyezett vevő — A hiányzó kötet

A forró enyv sűrű szaga betöltötte a pult környékét. A vasprés nehéz, gőzölgő szisszenéssel nyílt ki, s a vásárló – most már keményített gerinclemezzel és szegecselt bőrborítással – tökéletesen egyenesen, mozdulatlanul állt.
– Zseniális! – morogta fojtott elragadtatással a vevő, bár a szoros kötés miatt már csak a szemgolyóit tudta forgatni. – A tartásomból ítélve ez legalább szaténbevonatú luxuskiadás.
A mechanizmus rézkarjai nem teketóriáztak. Két vastag, olajozott emelőkar nyúlt ki a homályból, megragadta a férfit a vállánál, és könnyedén a levegőbe emelte. A szerkezet kimérten megfordult, s a falig magasodó, sötét tölgyfa könyvespolc felé lendítette a B-402/VIII-as jelzetű alanyt.
A VII. és a IX. kötet között éppen egy embermagasságú, téglalap alakú üresség tátongott. A gépezet hajszálpontos mozdulattal csúsztatta be a vásárlót a többi enciklopédia közé. A férfi elégedetten sóhajtott fel, ahogy a szomszédos bőrkötések kétoldalról szorosan közrefogták.
– Micsoda illeszkedés! – suttogta élvezettel, mielőtt a mechanikus kar egy aranyozott, sárgaréz kapcsos bőrgerincet pattintott az arca elé, végleg lezárva a látóhatárt.
Az Antikvárius tehetetlenül figyelte a polcon sorakozó, hiánytalan lexikonsort. A bejárati ajtó feletti rézharang ekkor friss, gyanútlan csilingeléssel szólalt meg.