240/2. A szabásminta kiegészítője — A félreértett szolgáltatás

Az úriember nemhogy megriadt volna, de elismerő csettintéssel nyugtázta a bokája köré tekergőző mérőszalagot. Szilárd meggyőződése volt ugyanis, hogy a tehetősebb kuncsaftoknak járó, úri szabósággal kombinált prémium könyvkereskedelmi szolgáltatás tanúja.
– Különleges gondosság! – jegyezte meg elégedetten, s készséggel emelte magasabbra a karját, megkönnyítve a mennyezetről alábocsátkozó rezes varrótű precíz munkáját. – A bőr enciklopédiákhoz mindig is dukált a méretre igazított öltözék.
Az Antikvárius kétségbeesetten próbált nemet inteni, ám a csuklójából kiinduló kék fonal azonnal visszarántotta a fejét a pontos, kilencvenfokos szabásszögbe. Szájából csupán egy torkán akadt, sziszegő hang jött ki, miközben a pult alatti szerkezet ütemes kattogással húzta szorosabbra a szalagot a látogató derekán.
– Rendkívül pontos az illeszkedés, bár a hajtóka mintha kissé szorulna – hümmögött a vevő, miközben az önműködő olló elvágta a zakója legfelső gombját, és a helyére egy kék jelzőfonállal ellátott sárgaréz kapcsot öltött.
A gyanútlan férfi közelebb hajolt, hogy megcsodálja a finom mechanikát, mire a tölgyfa pultból egy kis méretű regiszterkártya bukkant elő, rajta a gép által kiadott jelzettel: I. Kötet — A-tól C-ig.
A falon függő óra ingája elakadt, s a pult aljából halk, fémes csikordulással kicsúszott egy nehéz, rézveretes pánt.