239/4. Az indigó kapilláris — A súlyosbított egyenleg

A kék folyadék kíméletlen pontossággal követte a padlódeszkák legfinomabb erezetét, mint egy aprólékosan megtervezett vasúti hálózat. A kifutófiú, aki még mindig azt hitte, hogy egy különösen agresszív borravaló-kalkuláció áldozata, zsebéből előrántotta a hivatalos szállítólevelet, hogy felitassa a makacs foltot. Nem sejtette, hogy a papír rostjai közé ivódott hivatali tinta és az indigó fúziója tökéletes kémiai vezetővé alakítja az áramlást.
Amint a megnedvesített papír hozzáért a feszülő sárgaréz huzalhoz, a mérlegrendszer apró, elégedett kattanásokkal nyugtázta az új adatot. Az Antikvárius a selyemfüggöny mögül elképedve látta, hogy a pult mögötti mechanikus kijelzőn a kék egyenleg számai pörögni kezdenek, de nem csökkennek, hanem elszántan kúsznak a kritikus tartomány felé. A fiú kétségbeesett dörzsölése csak növelte a felületi feszültséget, és a huzalok még szorosabban simultak a bokája köré, mintha csak egy precíziós szabó méregetné a bokaátmérőjét egy elegáns nadrághoz.
A szalon levegője hirtelen megtelt a száraz, meleg gyapjú és a frissen préselt vászon illatával. A hátsó szoba felől, ahol Henderson úr kétdimenziós sziluettje pihent, egy apró, sárgaréz nadrággomb gurult ki a padlóra, halkan csilingelve a deszkákon, majd pontosan a fiú rögzített cipősarka mellett állt meg.