238/3. A csuklóméretű hiány — A mechanikus szegély

Az Antikvárius nem jött zavarba a fémlemez közepén tátongó üresség láttán. A laikusok rendszerint valami rejtélyes anatómiai anomáliára gyanakodtak volna, ő viszont tudta: a finommechanika legszebb hagyományai írják elő az ilyen mértani precizitású foglalatokat.
– Tisztelt uram – jegyezte meg szárazon, miközben csontnyelű nagyítóját a fogaskerekek fölé emelte –, az Ön nagyapja nyilvánvalóan nem présgépet hagyott Önre. Ez egy rendkívül elegáns, egyedi kalibrálású nyomtatási interfész. A látszólagos tömeg pedig nem ólom, hanem a szerkezetbe zárt statikus feszültség.
A látogató feszülten megköszörülte a torkát, és szürke kalapja karimáját morzsolgatta.
– De hát... a mélyedés. Olyan, mintha valakinek a hiányzó alkatrészét várná.
– Vagy a megfelelő kulcsot – válaszolta az Antikvárius, és óvatosan közelebb engedte bal csuklóját a fémlemezhez. A bőr alatti spirál apró, ritmikus kattanásokkal rezonált a szerkezetre, mintha két régi órómű üdvözölte volna egymást. – Úgy tűnik, a mappa nem válogatós. Azt hiszi, a tulajdonosa tért vissza.
A fogaskerekek hirtelen megindultak, és a fémlemez közepéből egy vékony, olajozott rézszalag emelkedett ki, amelyre apró, éles betűkkel egyetlen név volt rányomva.