237/4. Henderson a vászon alatt — A protokoll-szegő lelet

Az Antikvárius rendszere pillanatnyi zavart jelzett. „Henderson” név? A katalógusban Henderson úr a „rendszeres befizető, de ritka látogató” kategóriába tartozott, nem pedig a „mélyraktári, mozgó anomália” szekcióba. Ráadásul nem volt előírva az emberi maradványok – vagy éppenséggel emberi egész – leltározása, pláne nem olyan formában, amely egy poros vászon alatt gurul, csörög és harangokat borít be. Ez már a „speciális tételek” kategóriáját súrolta, bár a rendszer még nem dolgozott ki protokollokat az ilyen „személyes tárgyakkal” kapcsolatban.
Óvatosan, mintha egy ritka, de potenciálisan robbanékony kéziratot kezelne, az Antikvárius közelebb hajolt. A vászon pulzált, mintha lélegezne. Vagy valaki alatta. Az utóbbi gondolat kissé kiélezte a rendszer „neutral” állapotát. A veszélyszint-indikátor apró szikrát vetett, de azonnal visszaállt az alapértékre. Csak egy statikus kisülés. Biztosan.
A csat szilárdan tapadt a vászonhoz. Egy pillanatra Az Antikvárius elgondolkodott, vajon Henderson úr maga a vászon, vagy a vászon Henderson úr leple? A raktár logikája néha túlságosan is rugalmas volt az ilyen metafizikai paradoxonok kezelésére. A protokoll szerint egy tárgy nem lehet egy személy, és egy személy sem lehet egy tárgy, hacsak nem történik egy hivatalos „leltározási tranzakció”. Henderson úr utoljára tejszínt vásárolt, nem pedig önmagát.
A vászon alól halk nyöszörgés hallatszott, mintha egy rozsdás zsanér panaszkodna a súly alatt. Az Antikvárius rendszere ezt „akusztikus visszajelzésként” rögzítette, és azonnal felvetette a „potenciális emberi jelenlét” protokolljának aktiválását. De a protokoll még nem létezett. Egyszerűen csak „Henderson” volt ott, a bronzharangra tekeredve, mintha egy rég elfeledett leltári hibát próbálna önmaga kijavítani. Az Antikvárius úgy döntött, ideje feljegyezni, hogy a „mozgó vászon” esete valószínűleg egy „önjáró Henderson” esete. Ez a besorolás legalább a humorérzékét kielégítette, ha már a rendszer logikáját nem. Egy apró repedés jelent meg a „tökéletes működés” narratíváján. A vászon lassan elmozdult, felfedve a harang réz alapját.