235/3. A garanciális reklamáció — A hiányzó pótalkatrész

Az Antikvárius nem az a fajta szakember volt, aki kétségbeesett volna egy nyilvántartási pontatlanság miatt. Elvégre a leltár az leltár: ha a saját sorozatszáma szerepelt az alkatrész-igénylő szalagon, az csupán egy tisztázandó adminisztratív eljárás kezdetét jelentette, semmiképp sem személyes drámát.
Óvatosan a pultra helyezte a lüktető óraművet, majd a fafiók mélyéről előhúzott egy halványkék, „Belső Selejtezési és Átirányítási Ív” feliratú nyomtatványt. Precíz, finom mozdulatokkal kitöltötte a rubrikákat, külön kiemelve, hogy a kérdéses alkatrész (ő maga) jelenleg nélkülözhetetlen üzemeltetési funkciót lát el, így a beszolgáltatás súlyos fennakadást okozna a bolt ügymenetében.
– Nyilvánvaló csomagolási tévedés – állapította meg halkan, és gépies mozdulattal a pneumatikus csőrendszer sárgaréz nyílásába csúsztatta a dokumentumot.
A cső sziszegve nyelte el a papírt. Az Antikvárius elégedetten igazította meg a nyakkendőjét, és felkészült a hivatalos stornózásra. A csőhálózat mélyéről azonban nem egy jóváhagyó igazolás érkezett vissza. A pult alatti apró rekesz fémes csattannással kipattant.
A sötét üregben egy polírozott csavarkulcs és egy finomműszerész fogó feküdt, pontosan olyan méretezésben, amely a saját kulcscsontja alatti rögzítőcsavarokhoz passzolt. A rendszer nem fogadott el fellebbezést: az önkiszolgáló csereprocedúra elindult.