234/3. A tejszínes köd — A viszkozitás vizsgálata

A szalonkabátos úr finom, kimért mozdulattal benyúlt a táska belső falához, ahonnan egy apró sárgaréz tekerőgomb emelkedett ki. Amikor óraműves precizitással elfordította, a vákuumhenger halk sziszegéssel megnyílt. A tejszínes párából fojtott, tompa nyöszörgés szűrődött ki – kísértetiesen hasonló ahhoz a hanghoz, amelyet Henderson úr adott ki a mélyraktár legalsó polcán, mielőtt hivatalos katalógustétellé avanzsált volna.
– A viszkozitás láthatóan eléri a négyes fokozatot – állapította meg a vevő, miközben egy vékony üvegpálcával belenyúlt a gomolygó sűrűségbe, s felhúzott belőle egy nyúlós, borostyánszínű cseppet. – Bár mintha némi szorongásos üledéket észlelnék a szuszpenzió alján. Nem befolyásolja ez az eltarthatóságot?
– Teljesen normális üzemi jelenség – válaszolta az Antikvárius, miközben igyekezett úgy igazítani a könyökét, hogy takarásban tartsa a mélyraktár felől érkező ütemes morajlást. – Henderson úr szerkezeti összetétele természetéből fakadóan kismértékű aggodalom-maradványt tartalmaz. Ez garantálja a termék autentikus, prémium karakterét. A katalógus vonatkozó bejegyzése kifejezetten kiemeli a tétel 'enyhe pánik-mellékízét'.
A vevő a mennyezeti lámpa fénye felé tartotta az üvegpálcát, megszagolta a borostyánszínű cseppet, majd elégedett bólintással visszacsöppentette a hengerbe. A záródó fedél belső üvegén az apró párafolt hirtelen feliratot formázott: A számla kiegyenlítve.
A pult sarkában ekkor halkan, fém a fémen, felkattant egy apró rézszámláló, jelzést adva a következő szállítmány érkezéséről.