232/2. A súlytalan leltározó — A gravitáció új értelmezése

Az Antikvárius, a mélyebb impliciteket figyelmen kívül hagyva, egyszerűen megigazította szemüvegét. „Látja, Henderson, az adaptáció a kulcs! A raktár optimalizálja a belső folyamatokat. Ön most egy élő, mobilis emelőállvány, melynek nulla a súrlódása. Gondolja csak el, mennyi időt spórolunk meg a felső polcok elérésénél!”
Henderson, akinek bal lába már nem csak lebegett, hanem lassan emelkedni is kezdett, kétségbeesetten próbált kapaszkodót találni. A fémes pelyhek most már nem csak az arcát, hanem a haját és a ruháját is belepték, furcsa, szürkés csillogást adva neki. „De uram, én… én… nem tudom irányítani! És ez a hang!” – mutatott az egyre erősödő sziszegésre, mely már határozottan a falakból jött, mintha valami hatalmas lény horkolna álomban.
„A sziszegés? Az a légáramlási rendszer, kedves Henderson. A túlnyomásos szellőzés hangja, mely a kondenzált részecskéket szállítja. Kifejezetten üdítő és sterilizáló hatású!” – magyarázta az Antikvárius, miközben egy kis fémgombot nyomkodott egy, a falból kiálló konzolon. A sziszegés erre mintha mélyebbé vált volna, egyfajta rezonáló mélyhang kísérte, ami nem a levegő, hanem valami sokkal masszívabb, lassan mozduló dolog hangjának tűnt.
Henderson egyre magasabbra kúszott, lassan, de megállíthatatlanul, mintha láthatatlan kezek emelnék. A fogaskerék a lábán egyre gyorsabban pörgött, és a forgásból származó légörvény enyhén meglengette a testét. Már majdnem elérte a legfelső polcsor alját, ahol porlepte, ősrégi kötetek sorakoztak. A raktár falai eközben valami furcsa, organikus ritmusban pulzálni kezdtek, amit csak a legérzékenyebb fül, vagy egy lebegő, félig pánikba esett raktáros vehetett észre.
Az Antikvárius elégedetten hunyorogva nézte Henderson emelkedését. „Tökéletes! Éppen erre gondoltam! Henderson, most már csak egy karra van a legritkább kiadásoktól. Ezt hívom én hatékonyságnak! Ne feledje, a raktár mindig a leghatékonyabb megoldást választja.” A sziszegő hang lassan átváltott valami mélyebb, szívverésszerű lüktetésbe, mintha a raktár nem csak lélegezne, hanem életre is kelne, és Henderson volt az első, aki a gravitáció fogságából kiszabadulva, a legmélyebben érezte ezen új „hatékonyság” hideg, fémes pulzálását.