Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
231/2. A búgó B-szektor — Az olajozott harmónia
Az Antikvárius arca, mint egy jól kalibrált óramű számlapja, semmiféle zavart nem mutatott. A búgás, gondolta, mindössze a rendszer keringésének ritmusa, egy tökéletesen illeszkedő fogaskerék harmonikus zúgása. Magában helyeselt, majd határozott, ám rugalmas léptekkel megindult a rézajtó felé. Henderson, a mester árnyékaként, már ott állt az ajtónál, a kezében egy olajos rongyot tartva, amellyel épp a zsanérok precíziós kenését végezte. A búgás az ajtón túlról mintha felerősödött volna, de nem volt fenyegető, inkább csak… mélyebb.
– B-szektor – jelentette ki az Antikvárius, mintha egy parancsnoki állásban állna. – Folytassuk a leltári rendszerezést. A pulzáló energia a stabilitás jele. A megszámlált másodpercek nem várnak.
Henderson bicentett, majd egy halk kattanással, mint egy jól beállított rugó, kinyitotta a rézajtót. A B-szektor valami egészen különleges látványt nyújtott. A polcok, melyeknek éleiről finom, kék fény szivárgott, mintha maguk is lélegeztek volna. Apró, szisztematikus mozgás jellemezte az egész teret: könyvek csúsztak előre a sorokból, majd egy láthatatlan erő visszahúzta őket. Porcicák nem hevertek a földön, hanem apró, gomolygó formációkban úsztak a levegőben, követve a pulzáló fény ritmusát. A búgás itt már nem csak hallható volt, hanem érezhető is: rezgésként futott végig a padlón, a falakon, sőt, mintha az Antikvárius csontjaiban is visszhangzott volna.
Az Antikvárius arcán halvány, szinte észrevehetetlen elégedettség ült. – Kiváló! – mormogta. – A raktár önjavító algoritmusa optimalizálta a gravitációs mezőt. Henderson, a szekvenciális ellenőrző táblázatot kérem. Az első polcsor.
Henderson azonnal előrántotta a köténye mélyéről a kártyákat és egy kis krétát. Az Antikvárius pedig, térdre ereszkedve, elkezdte vizsgálgatni az első könyv gerincét, mely most épp egy centiméterrel kimagasodott a sorból. A kék fény pulzált, és egy apró, szürke folt – talán egy penészgomb – mintha a könyv borítóján lassan körvonalazódott volna, mintha maga is a raktár belső mechanizmusának terméke lenne, a tökéletes rendszerezés utolsó, élő eleme.
– B-szektor – jelentette ki az Antikvárius, mintha egy parancsnoki állásban állna. – Folytassuk a leltári rendszerezést. A pulzáló energia a stabilitás jele. A megszámlált másodpercek nem várnak.
Henderson bicentett, majd egy halk kattanással, mint egy jól beállított rugó, kinyitotta a rézajtót. A B-szektor valami egészen különleges látványt nyújtott. A polcok, melyeknek éleiről finom, kék fény szivárgott, mintha maguk is lélegeztek volna. Apró, szisztematikus mozgás jellemezte az egész teret: könyvek csúsztak előre a sorokból, majd egy láthatatlan erő visszahúzta őket. Porcicák nem hevertek a földön, hanem apró, gomolygó formációkban úsztak a levegőben, követve a pulzáló fény ritmusát. A búgás itt már nem csak hallható volt, hanem érezhető is: rezgésként futott végig a padlón, a falakon, sőt, mintha az Antikvárius csontjaiban is visszhangzott volna.
Az Antikvárius arcán halvány, szinte észrevehetetlen elégedettség ült. – Kiváló! – mormogta. – A raktár önjavító algoritmusa optimalizálta a gravitációs mezőt. Henderson, a szekvenciális ellenőrző táblázatot kérem. Az első polcsor.
Henderson azonnal előrántotta a köténye mélyéről a kártyákat és egy kis krétát. Az Antikvárius pedig, térdre ereszkedve, elkezdte vizsgálgatni az első könyv gerincét, mely most épp egy centiméterrel kimagasodott a sorból. A kék fény pulzált, és egy apró, szürke folt – talán egy penészgomb – mintha a könyv borítóján lassan körvonalazódott volna, mintha maga is a raktár belső mechanizmusának terméke lenne, a tökéletes rendszerezés utolsó, élő eleme.
Ebben a részben
Szereplők
- az-antikvarius
- mr-henderson
Helyszín
- melyraktar
Előző jelenet szereplői
- az-antikvarius
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.