231/1. A precíz kattogás — A megszámlált másodpercek

Az Antikvárius ünnepélyes, mérnöki pontossággal fordult az apró bádogmadár felé. A fejében hallható halk, egyenletes ketyegés teljesen elnyomott minden korábbi, felesleges emberi aggodalmat.
– A hármas számú láda felülete szabálytalan rezgést közvetít – jelentette ki tárgyilagos, fémes élességű hangon. – Henderson, kérem a hárommilliméteres csavarhúzót és az olajozót. A leltári tételeknek szinkronban kell működniük.
Henderson csendesen bicentett, majd a kötényéből előhúzta a kért szerszámot. Arcán semmilyen meglepetés nem tükröződött, amint átadta a műszert.
– A kalibrálás sikeres – mondta a segéd szinte elégedetten. – A mester most már készen áll a mélyraktár B-szektorának szigorú átrendezésére.
Az Antikvárius térdre ereszkedett a poros padlón, mozdulatai szögletesek, mégis meglepően finomak voltak. A bádogmadár apró rugóját két határozott fordítással helyreigazította, mire a szerkezet nemcsak kopogni kezdett, hanem egy halk, tökéletesen tiszta C-dúrt csipogott a dohos levegőbe.
A férfi megelégedetten állt fel, megigazította zakója hajtókáját, és a sötét folyosó felé nézett. Most már pontosan értette a raktár logikáját: minden egyetlen hatalmas, olajozott gépezet része volt, beleértve őt magát is.
A folyosó végén álló rézajtó mögül hirtelen egy mély, monoton búgás hallatszott, mintha egy óriási lendkerék kezdett volna lassan forgani.