229/8. Az ismerős fémdoboz — A katalogizált emlék

Az Antikvárius keze, amely éppen megérintette volna a „Prioritás: magas” feliratot, a levegőben fagyott meg. Szemei, a könyvek közt edzett éleslátás ellenére is hitetlenkedve tapadtak az új folyosó végén villódzó címkére. A kerek fémdoboz valóban ismerős volt. Nem egy rejtélyes ősi ereklye, nem is egy ritka kódexet rejtő széf, hanem – a megvilágítás és a feszült hangulat ellenére is – az ő régi, rozsdásodó keksztartója. Az, amiben évtizedek óta csak száraz kekszeket tartott, mert valahogy sosem volt ideje megenni őket. És most itt állt, egy sárgaréz állványon, a mélyraktár újonnan nyílt, steril járatában, mintha a Ház legféltettebb kincse lenne.
A címke, mely most már egyenletesebben villogott, egy pillanatra felvillantotta a „Tárgy: Antikvárius személyes keksztartója. Állapot: Jó (rozsdás). Raktári szám: H-A-7742. Prioritás: extrém magas” szöveget. Az „extrém magas” minősítés különösen mulatságosnak tűnt egy olyan tárgy esetében, amelynek legizgalmasabb története az volt, hogy egyszer egy moly megpróbált benne telelni. Vajon az Antikvárius személyes értékrendje vagy a Ház szürreális logikája alapján készült a besorolás?
Mr. Henderson eközben egy lépéssel közelebb lépett, tekintete a kék fényben szinte izzott, de még mindig néma maradt. Ez a némaság most már nem csendet, hanem egyfajta gépi elégedettséget sugárzott. Mintha a Ház minden egyes recsegése, minden egyes fal elmozdulása, minden egyes új folyosó megnyitása Henderson belső nyugalmának kivetülése lenne. És most már az Antikvárius is a részévé vált ennek a rendezett, ám ijesztően abszurd harmóniának.
Az Antikvárius, mélyen elgondolkodva a keksztartója „extrém magas” prioritásán, lassan elindult a folyosó felé. Nem volt menekvés. A Ház nem csupán leltárba vette őt, de a legintimebb, legkevésbé fontos tárgyait is. A levegőben eközben egy új, furcsa, enyhén édeskés illat kezdett terjedni, mintha valahol a mélyben frissen sült sütemények gőze szállna fel, keveredve a fém és az olaj szagával. Ez az illat egy újabb, még felfedezésre váró kamra felől jött.