229/4. Az élő leltár – Az integrált hang

A monoton hang felerősítette a felolvasást. Nem a hangerőben, hanem egy hátborzongató tisztaságban, mely mintha elkerülte volna a füleket, és közvetlenül az elmébe ült volna. „Tétel: 47 darab, rozsdás csavar. Állapot: átlagos. Funkció: rögzítés. Hely: 3-as szekció, felső polc.” Henderson, még mindig a gépbe merülve, finoman rázkódott, szinte rezonált minden egyes tételnél. Szemei, bár nyitva voltak, üveges tekintettel bámultak a kék fénybe, pupillái minimálisra szűkültek.
Az Antikvárius nyelt egyet, torkában érezte a félelem kellemetlen, fojtogató gombócát. „Henderson úr?” – suttogta, alig hallhatóan. „Minden rendben van?” A válasz a falak közül érkezett, de mintha Henderson ajkai is formálták volna a szavakat, tökéletes, kísérteties szinkronban: „Tétel: 12 méter, sárga gumiszalag. Állapot: enyhén megnyúlt. Funkció: összekötés. Hely: 2-es szekció, alsó fiók.” A hang ekkor hirtelen megváltozott, és egy teljesen új, sokkal személyesebb „tétel” került terítékre: „Tétel: egy darab, hiányos gyűjteményű bélyegalbum. Állapot: sérült. Funkció: elavult hobbi. Hely: Antikvárius zsebe.”
Az Antikvárius döbbenten kapott a mellényzsebéhez, ahol valóban ott lapult a rég elfeledett, kissé meggyűrődött bélyegalbum, amit még reggel rakott oda. A kék fény most Henderson arca körül pulzált, mintha a digitális karakterek, amelyek korábban a gép felületén futottak, most közvetlenül a bőre alá költöztek volna. Az integráció elmélyült, már nem csak adatokról, hanem valami sokkal intimebb összekapcsolódásról volt szó.
A zúgó hang felerősödött, és most már egyértelműen a mélyraktár falai közül szűrődtek ki halk, mechanikus kattogások, suhanó mozgások és távoli, fémes csattanások. Mintha a „ház” maga is felébredt volna, és a kék állomás aktiválásával egy nagyszabású „rendszerezési” folyamatba kezdett volna. Az Antikvárius hátán végigfutott a hideg: Henderson lelkesedésének ára sokkal magasabb volt, mint bármelyik antik könyv becsült értéke.
Egy pillanatra teljes csend állt be, majd egy hirtelen, éles zizegés hallatszott, mintha egy hatalmas lapozógép indult volna be valahol a falak mögött, előkészítve a következő, ismeretlen fejezetet.