227/1. A réz távcső lencséje — A miniatűr leltározó

Mr. Henderson meglepően nyugodtnak találta a helyzetet ahhoz képest, hogy a házigazdáját épp az imént szippantotta be egy tisztítótartály. A kámfor szaga már elillant, a szoba pedig visszanyerte a megszokott, dohos békéjét. Csupán a fémbevonatú karja sursogott halkan, valahányszor megmozdította a csuklóját.
A rézből készült távcső apró fogaskerekei precíz ritmusban kattogtak. Henderson a jobb szeméhez emelte a nehéz csövet, és belenézett. A lencse túlsó végén nem a hátsó udvar porlepte ablakait látta, de még csak nem is a csillagos égboltot. A keresőmezőben egy apró, megvilágított íróasztal képe bukkant fel, amely kísértetiesen hasonlított arra, amelyik előtt épp állt.
A távcsőben látható miniatűr szobában egy apró figura ült, háttal neki, és lázas igyekezettel jegyzetelt egy piros bőrkötésű főkönyvbe. Henderson halk morajjal megköszörülte a torkát, mire a kis alak az üveg mögött hirtelen megtorpant, és lassan hátrafordult.
A figura arca pontosan olyan volt, mint Hendersoné — azzal az egyetlen apró különbséggel, hogy a bal karja helyén egy tömör, csiszolt ezüstóra ketyegett. Henderson óvatosan letette a távcsövet a tölgyfa lapra, és elgondolkodva megveregette a saját, bronzfénnyel csillogó alkarját. Úgy tűnt, a leltározásnak jóval több kategóriája létezik, mint amennyit az elnyelt antikvárius sejteni engedett.