226/7. A foszforeszkáló golyócska — A beolvasztási parancs

A zölden világító golyócska meglepő eleganciával, tizedmilliméteres pontossággal állt meg Henderson bronzszínűre merevedett cipőorra előtt. A két férfi lebegő testtel, a felborult gravitáció kötelékében feszült egymásnak: az antikvárius még mindig a vasalt ajtó kilincsét markolta, míg Henderson dühösen próbálta kiszabadítani a vállaig fémbevonatúvá vált karját az ajtópánt mágneses szorításából.
„Ne lélegezzen túlságosan hangosan, Henderson!” – sziszegte az antikvárius, miközben a szeme sarkából a tátongó alagutat leste. „Ez a világító gömb nyilvánvalóan egy precíziós nyomásérzékelő. Ha túl nagyot dobban a szíve, működésbe hozza az önmegsemmisítő mechanizmust.”
Henderson dühös horkantással felelt volna, de a foszforeszkáló tárgy ekkor halk, elégedett kattanással kettényílt. Nem tört ki semmiféle robbanás. A golyóból egy apró, finom sárgaréz szívócső emelkedett ki, amely szorgalmasan beszívta a levegőben lebegő, kámforillatú kék tinta-permetet, majd egyetlen lendülettel Henderson fémkarjára pattant. A férfi káromkodva próbálta lecsapni a merev baljával, ám a mágneses vonzás automatikusan a könyökéhez láncolta a kis szerkezetet.
„Nos, úgy tűnik, feleslegesen aggódtunk” – jegyezte meg az antikvárius, és némileg megnyugodva igazította meg a szemüvegét. „Ez csupán egy automatizált tisztítóorsó. A műhely rendszere egyszerűen eltakarítja a szétfolyt kötőanyagot.”
A megnyugvás pillanata azonban pontosan addig tartott, amíg a szerkezet el nem kezdett apró, tűhegyes fogaskerekekkel mintát vésni Henderson karjára. A golyó kis kijelzőjén gótikus betűkkel gyulladt ki a felirat: NEM LELTÁROZOTT ALKATRÉSZ – BEOLVASZTÁSRA KIADVA. Ebben a pillanatban a vízszintes alagút mélyén felzúgott egy hatalmas, lassú ütemben forgó acélhenger mechanikus robaja.