226/3. A fémfólia fogsága — A kámforillatú ketyegés

Az antikvárius dühösen tépte ki a cédulát a résből, ám papír helyett recsegő fémfóliát markolt meg, amely forrón lüktetett a tenyerében. A vörös „TÚLÓRA” felirat baljósan izzott a sötétedő sarokban.
– Ez abszurd! – sziszegte, miközben igyekezett egyensúlyozni a falon, amely most a padló szerepét töltötte be. – Csalás áldozatai vagyunk, Henderson! Csináljon valamit azzal a teáskannával!
– Ez csupán egy pneumatikus biztonsági szelep – vágott vissza Henderson dühösen, és merev karjával megpróbálta a kannát a fémdobozhoz ütögetni. – Ha a rendszert leföldeljük, a szemgolyó visszahúzódik. Csak vissza kell csúsztatnunk ezt a lemezt a résbe!
Azzal a lendülettel megpróbálta kikapni a fóliát az antikvárius kezéből, de merev végtagja miatt csak kaszált a levegőben. Ekkor a mennyezet feletti gigantikus szemgolyó hangos, fémes zársebességgel megvillant – a kattanás ereje úgy megrázta a dobozt, hogy mindkettőjük foga koccant.
A padlódeszkák alól ekkor egy mély, ritmikus kattogás vette kezdetét, miközben a sötét sarkokból hirtelen megcsapta őket a frissen égett kámfor fanyar illata.