224/6. A fémvonzó látogató — A kilengő mérleg

A boltajtó üvegtáblája vadul megremegett, majd a sárgaréz kilincs – nem várva meg Henderson ép kezének érintését – valósággal kitépte magát a zárszerkezetből, és csattanva tapadt a férfi merev jobb könyökére. Henderson méltóságát megőrizni próbálva, de kissé oldalazva lépett be az antikváriumba. Mögötte az utca porából összeszedett gombostűk, söröskupakok és egy elveszett lakat alkottak vonszolt uszályt a padlón.
Az antikvárius dühösen csapta be a vastag leltárkönyvet. Szemüvege fémkerete azonnal táncolni kezdett az orrnyergén, és csak vad pislogások árán tudta megakadályozni, hogy a lencsék átrepüljenek a pulton.
– Henderson úr! – sziszegte az ócskás, miközben két kézzel kapaszkodott a vadul rázkódó sárgaréz mérlegbe. – Ha ismét valami silány, mágneses reklámajándékkal akarja tönkretenni a boltom precíziós műszereit, azonnal távozzon! Ezt a rendetlenséget nem vagyok hajlandó tolerálni.
– Hallgasson, ön csaló! – vágta rá Henderson éles hangon, miközben bal kezével kétségbeesetten próbálta lefejteni a könyökéről a rátapadt nehéz sárgaréz alkatrészeket. – Ez a felháborító jelenség kizárólag az ön hibája. Az a selejtes szerkezet, amit legutóbb adott el nekem, statikus kisülést okozott a gyapjómellényemben. Egy közönséges fizikai anomália, semmi több! A tudomány hamarosan bebizonyítja az igazamat, amint sikerül leválasztanom magamról ezt a nevetséges ajtókilincset.
Ahogy még egy lépést tett előre, a pulton heverő leltárkönyv sarkára erősített fém sarokvédők hangos reccsenéssel váltak le a bőrről, és egyenesen Henderson merev ujjaiba fúródtak. Az antikvárius arca vörösödni kezdett a dühtől, de hirtelen elhallgatott. A pult legmélyéről, egy apró, bársonnyal bélelt fiókból vékony, ütemes, de ezúttal sokkal tisztább fémes dallam vette kezdetét.