224/5. A fémek vonzása — A mérleg nyelve

Henderson nem tűrhette, hogy egy névtelen fémhulladék suttogjon a saját előszobájában. Bal kezével – amely még engedelmeskedett az akaratának – dühösen a kabátfogas felé nyúlt, ám a hirtelen mozdulatra a sárgaréz fogaskerék egyetlen kecses ívben felröppent a porból, és cuppanva rátapadt a merev jobb könyökére, pontosan a tolltartó mellé. A ketyegés a mellkasában ekkor hirtelen fojtott, ritmusos kattogássá sűrűsödött, mintha egy gőzgép indult volna be a bordái alatt.
– Ez felháborító! Rendkívül rossz minőségű, elektrosztatikus cipőkrém – mormogta, miközben a sárgaréz ajtókilincs, engedve a karjából áradó ellenállhatatlan vonzásnak, magától lefelé billent. Az ajtó feltárult, a kerti kapu vasrácsa pedig messziről, hívogatóan megcsikordult. Hendersonnak nem maradt választása: a láthatatlan póráz feszülni kezdett, és ő kénytelen volt fanyar méltósággal kilépni az utcára, egyenesen a macskaköves út irányába.
Minden egyes lépéssel, amit a merev lábaival megtett, a környék fémgyűjteménye izgalomba jött. A szomszéd kovácsoltvas kerítése ütemesen vibrált, ahogy elhaladt mellette, egy arra kószáló kutya nyakörve pedig valósággal megnyúlt a vonzástól. Henderson makacsul az antikvárium felé vette az irányt, szentül meggyőződve arról, hogy az ócskás egyszerűen rossz mágneses védőréteggel látta el a legutóbb vásárolt portékát, és a reklamáció teljesen jogos.
Az antikvárium hátsó szobájában eközben az antikvárius feszülten rendezgette a vastag bőrkötéses leltárkönyvet. Keze enyhén remegett, ahogy a polcon lévő üres selyemdobozokat nézte, amelyek pontosan akkora helyet hagytak szabadon, mint egy tisztességes méretű, felhúzható úriember. A bolt bejárata felől hirtelen fémes, ritmusos csattogás hallatszott, és a pulton lévő sárgaréz mérlegek mutatói egyszerre lendültek ki a maximumig.