223/9. A precíziós kenés — A tizenkét hangos búcsú

Henderson úr, megőrizve hivatalos méltóságának utolsó morzsáit, szabad bal kezével megpróbálta kihalászni zakózsebéből a bírságtömböt. – Ez… ez csupán egy akusztikai visszacsatolás – préselte ki a szót a foga közül, miközben a mellkasából áradó ketyegés ritmusára a bal szemöldöke is rángatózni kezdett. – A falióra rezonanciája átterjedt a tüdőmre. Egy gyors tüdőszűrés és némi kenőolaj azonnal megoldja a problémát.
Az antikvárius megértően bólintott, mintha naponta látna fém alkatrészekké szilárduló adóellenőröket. Előzékenyen közelebb lépett, kezében egy finom, citromillatú műszerolajjal teli flakonnal. – Természetesen, Henderson úr. A feszültségcsökkentő karbantartás a protokoll része. Kérem, lazítsa el a vállait, hogy a fogaskerekek könnyebben bejáródjanak.
Henderson megkönnyebbülten sóhajtott, szinte elhitte, hogy a merevség csak a stressz és a rossz testtartás műve. Ám amikor az antikvárius hűvös ujjai finoman megtekerték a férfi bal fülcimpáját, Henderson torkából nem panaszos szó, hanem egy tiszta, tizenkét hangos harangjáték buggyant ki. A számlap mögötti porcelánbaba kék szemei ekkor lassan lecsukódtak, jelezve, hogy a műszakja végre lejárt, és átadhatja a helyét az új, precízebb szerkezetnek.
A folyosó végén, a poros félhomályban hirtelen megcsörrent egy nehéz, rozsdás csengő, jelezve a következő ügyfél érkezését.