223/5. A gőzölgő teáskanna — A leltározott fogaskerekek

Henderson nem zavartatta magát megcsonkult lábbelije miatt. Féllábon egyensúlyozva tett egy bizonytalan lépést a hátsó szoba ajtaja felé. A talpából kibukkanó fogaskerekek halkan koccantak a padlón.
– Ez csupán a legújabb, harminckettes mintájú, ergonomikus kényelmi betét – jelentette ki szárazon. – Rendkívül hatékony a lúdtalp ellen, és teljesen leírható az utazási költségekből.
Az antikvárius leengedte a kitömött baglyot, de a düh nem tágított a szeméből. Úgy mérte végig az ellenőrt, mintha egy rosszul árazott falióra lenne.
– Maguk a Központban már mindent fémre cserélnek? – sziszegte. – Ez a gurgulázás odabent... ez nem a garanciális osztály. Ez a végrehajtás hangja!
Henderson a sárgaréz hajtókart határozott mozdulattal illesztette a hátsó szoba zárjába. A zár nemes egyszerűséggel kattant, és az ajtó belendült a sötétbe.
A fojtogató por helyett bent egy patyolattiszta, gőzzel teli szalon várta őket. A gurgulázó hangot egy apró, sárgaréz lábakon álló teáskanna adta ki egy ezüst tálcán. Mellette finom porceláncsésze gőzölgött, s egy nyitott bőrkötéses napló feküdt, amelynek lapjain friss tintával már ott állt Henderson érkezésének másodpercre pontos ideje – és a talpában rejlő fogaskerekek száma.
A tálca szélén, közvetlenül a csésze mellett egy apró, fekete üvegfiola hevert, amelyből halvány citromillat szivárgott.